Telefonszámunk: 06 20 264-3994 info@immunologus.hu

De megváltozott ez a dal! Az életkor előrehaladtával az ember mobilitása csökken. Ez egyrészt a mozgásszervek leépülésének köszönhető, fogy a porc, az izmok, zsugorodnak a szalagok, szakadnak az inak. Ezeket az elváltozásokat összesítő névvel, degeneratív elváltozásoknak szoktuk nevezni. Másrészt romlik az idegrendszer funkciója, könnyebben esünk el, gyakori a szédülés és a bizonytalanság. Sokan ördögi körbe kerülnek, ahogy romlik a mozgás, úgy megy előre a betegség, ami tovább korlátozza az aktivitást. Mindez sokszor erős fájdalommal jár.
Sok esetben a betegek azzal fordulnak orvoshoz, hogy biztosan valami komoly gyulladásos betegség áll fent, és csalódottan veszik tudomásul, hogy nem immunológiai betegségről van szó. A korábbi blogbejegyzésben írtam már, hogy az degeneratív eredetű mozgásszervi eltérések már nagyobb terhet jelentenek a betegekre és a társadalomra, mint az arthritisek.
Mit lehet tenni? A legfőbb probléma, hogy a legtöbbször az a tanács hangzik el, hogy meg kell tanulni a fájdalommal és a mozgáskorlátozottsággel élni. Ez egyszerűen nem igaz. A fájdalom nem megszokható, a korlátozott élettér sem. A megfelelő fájdalomcsillapítás elengedhetetlen, valamint amíg még van ép porc, a porcgyógyszerek is enyhíthetik a panaszokat. A rendelkezésre álló gyógyszerek hatásossága sajnos igen korlátozott. A másik lehetőség a mozgás és fizikoterápia. Az akupunktúra, a mágnesterápia, a lézerkezelés a placebo hatáson túl nem működőképes. A szakszerű masszázs és a mozgás viszont hatásos. Masszázs során a mererség és a feszesség oldódik az izomzatban. A mozgás javítja az izomerőt, csökkenti a fájdalmat, segíti a koordinációt. Ezeket a beavatkozásokat nem csak a kialakult mozgásszervi fájdalom enyhítésére, a mozgás javítására, hanem már a betegség kialakulása előtt alkalmazni kell! A panaszok megjelenése így kitolódik, a probléma sem lesz olyan súlyos.

De mi legyen a mozgás? Sokan óvatosak, félnek ez eleséstől, a sérüléstől. Pedig szakképzett gyógytornásszal trénerrel szinte életkortól függetlenül is lehet komoly gyakorlatokat végezni.

A PTE KK Neurológiai Klinika gyógytornásza, Perecz Brigitta 14 idős, 75-85 év közötti nőt vont be rendszeres mozgásba. 12 hetes harcművészeti elemeket tartalmazó sportterápián vettek részt. 45 perces edzések voltak, amelyek bemelegítéssel kezdődtek, a fő rész judo volt, majd nyújtással és levezetéssel fejezték be. A harcmozgásokat a résztvevők megtanulták, a judo 5 megfogását gyakorolták, az izomerősítéshez használtak súlyzókat, gumiszalagot. A 12 hét során a terhelést fokozatosan emelték, az edzések között pedig időt biztosítottak a regenerálódásra. A program végén nőtt a mobilitás, az egyensúlyozó képesség, az izmok ereje és a hajlékonyság. Ez a vizsgálat is megmutatta, hogy, az időseknél nem kell félni a mozgástól, megfelelően vezetve, a fizikai állapothoz szabva, akár keményebb sportok is űzhetők!

A fizikai aktivitás nem csak a mozgást javítja, hanem a szellemi kondíciót is! Aerob terhelés (kardiózás) jelentősen javítja a kognitív teljesítményt, a memóriát, az agy szerkezetét. Svédországban (ne csak mindig brit tudósokról essék szó), 64-78 év közötti embereket vizsgáltak. A 60 önkéntes ülő életmódot folytatott és 6 hónapig heti 3 alkalommal kerékpár ergometriás edzésen vettek részt, alkalmanként 30-40 percig. A korábbi vizsgálatokhoz hasonlóan, a szellemi funkciók javulását találták: a memória, a gondolkozás sebessége, a gondolatok frissítése, a végrehajtás sebessége mind-mind jobb lett. Habár a vizsgálat valószínűleg rövid volt az idegrendszer szerkezetének jelentős változásához, de agyi MR vizsgálat egyes agyterületek (hypocampus, prefrontalis cortex) térfogatának növekedéséhez vezettek.

A rendszeres testmozgás elkezdése sosem késő. Jól adagolt sport hozzájárul az élet késői szakaszában is a mobilitáshoz, a szellemi funkciók megőrzéshez, mindamellett, hogy jelentős örömforrás.

Betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés