A mozgásszervi fájdalom kezelése, mint minden más típusú fájdalom esetében is, egyéni. Nagyon fontos, hogy tisztázzuk a fájdalom eredetét, tisztában kell lenni a társbetegségekkel, az egyéb szedett gyógyszerekkel.
A gyulladásos (immunmediált és autoimmun betegségekhez társuló) fájdalom leghatásosabban az alapbetegség kezelésével enyhíthető. Ezekben az esetekben a szteroid és immunszuppresszív kezeléssel elért gyulladácsökkentés már jelentős fájdalomcsillapítást eredményez. A gyógyszeres fájdalomcsillapításnak kiegészítő szerepe van, a nagyobb fellángolások kezelésére alkalmazzuk.
A degeneratív („kopásos” jellegű) fájdalom enyhítése nehéz. Mivel oki terápia nem áll rendelkezésre, tüneti kezelés alkalmazható, amelynek a WHO fájdalom létrája adja az alapját.
Elsőként, a betegek egy része jól reagál a hagyományos fájdalomcsillapítókra és a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek adására. A paracetamol sokféle készítmény része, jelenleg vény nélkül is elérhető. Alkalmazásánál figyelembe kell venni, hogy a máj egy kis részét toxikus anyagcsere termékké bontja le, ezért a napi adag a 4 g-ot nem haladhatja meg. A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek tartós alkalmazása sokféle mellékhatást okoz: A gyomor-bélrendszerben fekély alakulhat ki következményes vérzéssel. Ezt a mellékhatást savcsökkentő kezeléssel (protonpumpa gátló vagy hisztamin 2-es típusú receptor antagonista) lehet megelőzni. A szív- és érrendszer károsodása akár halálos myocardialis infarctushoz, szívelégtelenséghez vezet, amely leggyakrabban a szedés megkezdését követő első héten jelentkezik. Megemelkedhet a vérnyomás, romlik a veseműködés, idegrendszeri tünetként fülzúgás, szédülés jelentkezhet. Ezért a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek tartós alkalmazása nem javallt, alkalmazásuk során figyelembe kell venni a beteg életkorát (időseknek fokozott elővigyázatossággal, csak 75 éves korig adhatók), az egyéb gyógyszerek szedését (szteroid és aszpirin mellett nem szabad adni).
A második lépcsőt az enyhe opiod gyógyszerek képezik. A reumatológiában leggyakrabban tramadolt alkalmazunk, amely egy szintetikus opioid származék. Az opioid rendszeren mellett más idegi átvivők hatását is befolyásolja (pl. szerotonin, noradreanlin), a mellékhatások egy része ebből a tulajdonságából fakad. Főleg időseknél szédülést, rossz közérzetet, látászavart tud okozni. A görcskészséget is fokozza, valamint antidepresszív gyógyszerek együtt adásával okoz kellemetlen panaszokat. Ezért mindig egy alacsony adaggal kell a kezelést indítani, majd lassan lehet emelni a dózist a kívánt terápiás hatás elérésig.
A harmadik lépést az erős opioid gyógyszerek képezik. Ezek közül a fentanylt tapasz formájában is alkalmazni lehet. Ezeknek a gyógyszereknek az alkalmazása megosztja a társadalmat. Sokan félnek a hozzászokástól, a társadalmi megbélyegzettségtől, mellékhatásoktól. Ezekre a gyógyszerekre az addikció azonban nem jellemző, hosszabb távon a fájdalom több szövődményt okoz, mint a gyógyszer.
Az egyes gyógyszerek egymással kombinálhatók is. Legelterjedtebb a paracetamol és a tramadol együtt adása, amit gyári fix összetételű készítmények is támogatnak. A társítás előnye, hogy a két gyógyszer a szokásosnál kisebb adagban hozza létre ugyanazt a fájdalomcsillapító hatást, de a mellékhatások enyhébbek.
A reumatológiai fájdalom csillapításában elengedhetetlen a kiegészítő kezelések alkalmazása. A mozgásterápia, a gyógytorna és a fizikoterápia biztostja az ízületek megfelelő mozgástartományát valamint a szükséges izomerőt és tónust. Mindezek túl, ezek a beavatkozások fájdalomcsillapító hatásúak is.
A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!