Ha egy rövid igennel vagy nemmel szeretnénk megválaszolni a kérdést, bizonyára becsapnám az olvasót. Ahogy rendszeresen szoktam írni, az igazság valahol mindig középen (de nem odaát, hanem már nálunk) van. Az elkövetkező időszak bejegyzései erről a témáról fognak szólni, érdemes lesz követni, mert igyekszem részleteiben leírni, hogy mi miért történik a rheumatoid arthritis kezelése során.
Mit jelent a gyógyulás?
A kérdés (nem) kicsit filozófiai, mert először is a gyógyítást fogalmát kell tisztázni. Ha valami meggyógyul, azt jelenti, hogy a betegség elmúlt, és nem hagy maga után semmiféle károsodást a szervezetben. Például a legtöbb fertőző betegség ilyen. Egy vírus okozta légúti infekció rendszerint magától, következmény nélkül meggyógyul egy fiatal szervezetben. A baktérium okozta fertőzések is rendszerint nyom nélkül múlnak el. Azonban sok olyan kórkép van – és ide tartozik a legtöbb immunológiai betegség -, amelyek maguktól vagy gyógyszeres kezelés hatására sem jönnek rendben.
A rheumatoid arthritis az egyik jó példa az idült, a szervezetet tönkretevő gyulladásos betegségre. A kialakulás okát nem tudjuk, de kezeletlenül az ízületek tönkremennek, és mindez mellett a belső szerveket is megtámadja: tüdő, lép, bőr, szem, szív, vese, idegrendszer és gyomor-bélrendszeri megbetegedést is okoz. A folyamatosan fennálló gyulladás miatt az érelmeszesedés is felgyorsul, ami szív és érrendszeri károsodást okoz. A betegség főleg az érrendszer és a belső szervek károsodása miatt veszélyes, mivel idő előtti halálozáshoz vezet. A szövődmények gyakorisága és súlyossága erősen összefügg az ízületi gyulladás mértékével.
Mi a cél a rheumatoid arthritis kezelésében?
Elsődleges az ízületi aktivitás csökkentése, a fájdalom, a duzzanat és a mozgáskorlátozottság enyhítése, és az ízületek szerkezetének és működésének megőrzése. Hosszabb távon azonban az ízületen kívűli szövődmények kordában tartása a fontos, mivel az életminőség és a várható élettartam ettől jelentősen függ. Az egyes kezelési módok hatásosságát komplex módon, mindegyik szempontot figyelembe véve értékeljük.
Mit használunk a rheumatoid arthritis gyógyításában?
A fentett megfogalmazott céloknak a betegségmódosító (bázis kezelés, angol irodalomba „DMARD = disease modifying antirheumatic drug”) szerek felelnek meg. Használatuk előnye, hogy az ízületek romlását jelentősen lassitják, sokszor meg is állítják, hatnak az ízületen kívűli gyulladásra is, a várható élettartam is közeledik az egészséges emberekéhez. Hátrányuk, hogy hatásuk lassan alakul ki, 8-12 hét szükséges a jó gyulladáscsökkentéshez, rendszeres orvosi ellenőrzést igényelnek mivel számolni kell nem kívánt mellékhatásokkal. Ezek rendszerint egyedi érzékenységen alapulnak, és a betegek kisebb hányadát érintik. A mai gondolkodásunk középpontjában a bázis szerek állnak, mivel ezektől várható a kezelés céljának elérése, amely nem más, mint a teljes gyulladásmentesség (remisszió) vagy az alacsony betegség aktivitás.
A bázis szerek hatásának kialakulásáig és hatástalanság vagy mellékhatások miatti gyógyszercsere alatt, a betegek szteroid kezelést kapnak, amivel a gyulladást jól meg lehet fogni. Erősebb fájdalom esetén nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek vagy hagyományos fájdalomcsillapítók is használhatók, de itt is gondolni kell a mellékhatásokra illetve a nem kívánatos gyógyszerinterakciókra (pl. szteroid és nem szteroid gyulladáscsökkentők között). Manapság a szteroid és a nem szteroid gyulladáscsökkentő kezelésre mint adjuváns (kiegészító) kezelésre tekintünk. A hosszú távú toxikusság miatt nem ezek képezik a terápia fő gerincét, mindig az adag és a kezelés időtartamának minimalizálására törekszünk.
Melyek azok a gyógyszerek, amelyeket alkalmazunk?
Az elmúlt 15 évben a rheumatoid arthritis kezelése jelentősen átalakult. A múlt században még alig volt 2-3 gyógyszer, ma pedig több tucat készítmény áll rendelkezésre és még legalább ugyanannyi vár forgalmazásra, mint amennyi jelenleg is használatban van. A világban több szakmai ajánlás is született, amelyek az eligazodást segítik, és protokollárisan szabályozzák a kezelés menetét. Ez azt jelenti, hogy a gyógyszerek típusa, adagja, az adagolás módja és ma már a gyógyszercserék sorrendje meghatározott, nem a kezelő orvos szabad döntése alapján történik. A következő bejegyzésben ezekről a szabályokról lesz szó.
A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés