Ebben a blogban persze nem az egyik kedvencem a HS7 (Quimby és a Kispál és a borz mellett, habár ez utóbbi pécsi lévén kötelező) dalának verselemzése következik, hanem a testmozgás szerepéről írok.
A nyugati típusú orvoslásban a betegségek kezelése nagyon gyógyszer központú. Ha elmegyünk az orvoshoz, rendszerint kapunk valamilyen tablettát. Kék, sárga, zöld, piros, fehér, lapos vagy kerek. Mindegy, csak hasson. Ez így önmagában elegendő? Ha így lenne, akkor csupa egészséges ember venne körül minket. Ennek ellenére nap mint nap azt halljuk, hogy a nem megfelelő életmód mennyiben járul hozzá a betegségek kialakulásához, a gyógyítás sikertelenségéhez. A mozgásszervi betegségek létrejöttében és kezelésében lényeges a testsúly, a táplálkozás és a mozgás. Amikor kérem a betegeimet, hogy többet mozogjanak, szinte mindig elutasítást kapok valamilyen magyarázat formájában: mozgok én eleget, van nekem munkám bőven vagy hol és mit csináljak?
2017 júniusban jelent meg egy közlemény# dán (és nem brit 🙂) tudósok tollából. Emiatt kezdtem bele ebbe a gondolatsorba. Dániában az ízületi gyulladásos betegek biológiai kezeléséről létezik egy regiszter (DANBIO). Ebből választottak ki 75-75 beteget egy 16 hetes megfigyelésre. A betegek zöme nő (81%) volt és az idősebb korosztályból (60 év) került ki, a betegségük átlagban 15 éve állt fent. Mindkét csoportban testre szerelt mozgásérzékelő segítségével rögzítették a betegek aktivitását, az ülés, fekvés, járás, fentlét időtartamát. Az egyik csoportot nem befolyásolták, hagyták, hogy annyit mozogjanak, amennyit akarnak. A másik csoportot három alkalommal történt konzultáció során szakképzett oktatók motiválták mozgásra, illetve SMS-ben kaptak folyamatosan serkentést. A fizikai aktivitásra ösztökélt csoport naponta átlagosan 2,2 órával mozgott többet, mint akiket magukra hagytak. A fizikailag aktív csoportban mind a munkaidő, mind a pihenő idő alatt a fájdalom, a fizikális állapot, az életminőség, az önelégedettség és a koleszterin szint javult az inaktív csoporthoz képest. Habár a megfigyelési idő rövid volt jelentős javulás megállapítására, de az anyagcsere (pl. éhgyomri inzulin szint) és antropometriás (csípő/derék hányados) értékek is javulásnak indultak. Mindezek alapján kimondható, hogy a rheumatoid arthritisre az ülő életmód csökkentése jelentős előnyöket hozhat.
Azt régóta tudjuk, hogy a mozgás, a sport, akár hobbi akár professzionális szinten jelentős hatást gyakorol az immunrendszerre, a gyulladásos folyamatokra. Ez rendszerint pozitív, a fizikai aktivitás stimulálja az immunrendszer működését, enyhíti a gyulladást, segít megőrizni a mozgásszervek épségét. Persze van egy szint, amely felett a fokozott testmozgás már negatív hatású. Az extrém terhelés, a stressz kimeríti az immunitás tartalékait, könnyebben jön a betegség. Ez azonban inkább az extrém sportokat űzők problémája. Az egészséges ember fittsége, a betegek (gyulladásos, mozgásszervi vagy akár daganatos) edzése sok pluszt tud adni a gyógyszeres és egyéb kezelésekhez. Az persze, hogy mit, milyen intenzitással, mennyi ideig végezzünk minden tekintetben még nem világos, sok kutatást igényel. Azonban ha már megmozdulunk, legyünk akár betegek, akár egészségesek, mindenképpen jót tesz. Ezügyben érdemes hozzáértő ember (orvos, gyógytornász) tanácsát kikérni.
# Thomsen T, et al. Ann Rheum Dis, doi: 10.1136/annrehumdis-2016-210953
A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés