A reumatológiai kórképeket a mozgásrendszer – az ízületek, és a lágyrészek: inak, ínhüvelyek, izmok, az izmok közötti tömlők azaz a bursák – megbetegedése jellemzi. Gyakran gyulladásos eltérések is jelen vannak, illetve a belszervek is károsodnak, ezért a reumatológia alapja a belgyógyászat és a gyermekek esetében a gyerekgyógyászat.
A degeneratív kórképek nem járnak az immunrendszer szisztémás aktivációjával. Ide tartoznak az ízületi kopásként számon tartott arthrosis vagy a gerinc spondylosisa.
Az ízületi gyulladások (az arthritisek) mindig gyulladásos laboratóriumi eltérésekkel kísértek, szisztémás betegségek.
A reumatológiai betegségek közé tartoznak az autoimmun kórképek is, valamint az autoinflammatorikus szindrómák, amelyek gyakran jelentkeznek gyermekkorban. A gyulladással járó reumatológiai kórképeket összefoglaló névvel gyakran autoimmun vagy immunológiai betegségként említik.
Habár orvosi szempontból nem helyes ez az elnevezés, de a gyakorlatban alkalmazható, mert jól tükrözi azt a jelenséget, hogy az immunrendszer fokozott aktivitása okozza a betegséget.
Az immunhiányos és az immunrendszert érintő rosszindulatú kórképek alapvetően nem tartoznak a reumatológia tárgykörébe, de gyakran járnak gyulladásos eltérésekkel, így reumatológus találkozik elsőként a beteggel.
A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot <a href=”http://immunologus.hu/kapcsolat/”>rendelésünkre</a>!