A szorongás belgyógyászata
A szorongás a leggyakoribb pszichiátriai kórképek egyike és a betegek száma, akik ilyen kórban szenvednek növekedik. A szorongás túlzott félelmet jelent, amely viselkedési zavarhoz vezet. A témát azért vettem elő, mert az elmúlt fél évben sok fiatal beteg keresett meg, elsősorban 25-30 éves nők, akiknél a panaszok hátterében szorongás állt. A dolog azért érint érzékenyen, mert a saját gyerekem korosztályáról van szó, vagy akár jóval fiatalabbak is jelentkeznek. A kérdés megválaszolatlan, hogy egyszerűen ez a korosztály „beleöregedett” ebbe a betegségbe, vagy valóban több ilyen eset van?
A szorongás kialakulásában jól ismert idegrendszeri központok (pl. amygdala, prefrontális agykéreg) játszanak szerepet, amelyek működéséről egyre többet tudunk. A tünetek kialakulásáért a vegetatív idegrendszer, főleg a szimpatikus idegrendszer felelős. Az öröklés fontos a szorongás kialakulásában, de gyermekkori traumák, stressz, esetleg addiktív szerek (drog, gyógyszer, élvezeti szerek) is közrejátszanak a betegség kifejlődésében. A legtöbb szorongás hátterében kóros lelki folyamatok állnak, amely a betegség funkcionális eredetét sugallja. A pánik betegség, a szociális fóbia, speciális fóbiák (pl. félelem a tollas állatoktól), az agorafóbia (tér- és tömegiszony) speciális szorongásos állapotok.
Ezek a betegek nagyon szerteágazó panaszokról számolnak be, amelyhez semmi vagy nagyon kevés, sokszor semmitmondó tünetek társulnak és végeláthatatlan laboratóriumi és képalkotó vizsgálat készül, rendszerint negatív eredménnyel. Habár a kezelés pszichiáter szakorvosi feladat, a testi jelenségek vizsgálata számos orvosi szakterület együttműködését igényli.
A szorongás jellegzetes tünetei:
- Szapora, erős szívdobogás
- Verejtékezés
- Remegés, reszketés
- Légszomj, fojtogató érzés, fulladás
- Mellkasi fájdalom, diszkomfort
- Hányinger, hasi panaszok
- Szédülés, bizonytalanság, gyengeség
- Hidegrázás, hőhullám
- Érzészavar: zsibbadás vagy bizsergő érzés
- Derealizáció (valóságól való eltávolodás érzete) vagy deperszonalizáció (önmagától való elszakadás)
- Az irányítás elveszítésének vagy a megőrülés féleleme
- Halálfélelem
A tünetek jelentős része akár komoly szervi betegséget is jelezhet, ezért a betegek rendszerint a sürgősségi betegellátó osztályon kerülnek ellátásra. Ezek a látogatások sokszor rendkívül sűrűvé válnak, és egyre elkeseredettebb betegség utáni kutatásba torkollanak. A testi panaszokon túlmenően rendszerint nincsen idő az esetleges lelki háttér megtalálására, és nem is egy sürgősségi ellátás vagy egy szűkebb kérdésre korlátozott szakorvosi vizit feladata.
A belgyógyász számára azért nehezek ezek az esetek, mert az orvosi gondolkozás alapvetően alátámasztó. Ha valamit ki tudok mutatni, akkor az a betegség ott van. Ha látom a vastagbél rákot és szövettannal alá lehet támasztani, akkor a diagnózis egyértelmű. Ha gyulladásos laboratóriumi eredmények mellett ízületi fájdalom, duzzanat és mozgáskorlátozottság jelentkezik, akkor az ízületi gyulladás nem kétséges, az eredetét kell tisztázni. Ha a vizsgálatok egy betegséget nem támasztanak alá, attól még elvetni nem lehet, hiszen nem biztos, hogy a megfelelő vizsgálatot választottuk, vagy a módszer egyszerűen nem elég érzékeny az elváltozás kimutatásához.Ezért gyűlnek végeláthatatlanul a negatív vizsgálati leletek.
Mi a belgyógyász feladata ezeknél a betegeknél?
Habár a panaszok leírása és az a mód, ahogy ezeket a beteg megfogalmazza elég jellegzetes, a gyakorlott orvos számára egyértelmű véleményt ad, mégis célszerű a részletes kivizsgálás. Hiszen a szorongásos tünetek mellé társulhat szervi megbetegedés is, sőt ilyen kórképek mentális problémákat, szorongást, depressziót is okozhatnak. Például a pajzsmirigy betegségei is okozhatnak ilyen problémákat. A leletek áttekintése és esetleg további vizsgálatok javaslata belgyógyász szakorvos feladata. A saját gyakorlatomban ezzel párhuzamosan javaslom pszichiáter felkeresését is, hiszen bármilyen organikus betegség áll fent, a szorongás vagy más mentális betegség megállapítása és kezelése kompetens szakorvos feladata. A jól folytatott terápia a panaszok enyhüléséhez is vezet, ami megerősíti a lelki tünetképzés fennállását. A későbbiekben is szükséges lehet belgyógyászati konzultáció, amennyiben új panasz vagy tünet jelenik meg, illetve egy-egy ilyen vizsgálat megerősítheti a beteg abban, hogy nincsen kezelendő szervi baja.
Betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre! Előjegyzés