Az orvosi ellátás elérhetősége és minősége sokat változott az elmúlt évtizedben. A várható életkor egyre hosszabb, így több beteg jelenik meg a rendelőkben, az orvostudomány fejlődésével egyre több vizsgálatot végzünk, újabb és újabb gyógyszerek jelennek meg, amelyek eddig, akár gyógyíthatatlannak tartott betegségekben nyújtanak segítséget.
Azonban mindenki számára egyforma színvonalú és elérhetőségű egészségügyi ellátást nehéz adni. Az orvoshoz fordulásnak sokszor vannak fizikai korlátai, a szakorvos egyszerűen túl messze van, hogy a rendelésére eljusson a beteg. Mindezek mellett a betegek, főleg a fiatal generációk (z és y) igényli, hogy a problémájára gyors és hatásos megoldás álljon rendelkezésre.
Ha teljes értékű megoldást nem is nyújtanak, de a problémát részben orvosolják a modern telekommunikációs eszközök. A személyes orvos-beteg találkozást egy jó darabig nem lehet megkerülni. A betegség megállapításához szükséges közvetlen kapcsolat, a beszélgetés, a betegvizsgálat. Azonban a rendelkezésre álló kommunikációs eszközök ezt megkönnyítik, valamint a folyamatos betegellenőrzésben segíthetnek. A telemedicina ezt a területet fogja össze. Azoknak az eszközöknek és eljárásoknak a gyűjtőneve, amelyek a betegek távolról történő vizsgálatát és nyomonkövetését teszik lehetővé. A telemedicina speciális típusa a telereumatológia, amely kifejezetten a reumatológiai és autoimmun betegek távoli kontrolljával foglalkozik.
A témában úttörő tudományos cikk 2001-ben jelent meg, amelyben még az akkori kor technológiai színvonalának megfelelő telereumatológiai ellátás helyét vizsgálták. Az orvosi vizittel mind az orvos, mind a beteg (97 %-ban!) akkor volt a legelégedettebb, ha személyesen találkoztak. Telefonos konzultáció az érdekeltek fele számára volt kielégítő. Ha képi és hangkapcsolat volt, akkor az elégedettség az orvosok részéről 99%, a betegek részéről 90% volt. Ez utóbbi csoportnál, a televizuális kapcsolatot követően nem volt szinte sosem szükség a személyes találkozásra, míg a csak telefonos kapcsolat után 40-70% volt a személyes találkozások szükségessége. Ez a vizsgálat, annak ellenére, hogy sok korlátja volt, megmutatta, hogy a telemedicinának helye van a reumatológiában.
Nem véletlen, hogy 2012-ben egy ausztráliai közlemény foglalkozott a telereumatológia létjogosultságával. Ausztráliában nagyok a távolságok, sok ember számára az orvos szinte elérhetetlen vagy sok időbe és pénzbe kerül. A betegek 30%-a él a városokon kívül, míg a reumatológus szakorvosoknál ez az arány csak 13%. A szerzők egyértelműen alátámasztják a telereumatológia létjogosultságát. A technológiai feltételek adottak, a betegek számára való elérhetőség javul, egyre jobban körvonalazódik, hogy melyek azok az állapotok, személyi feltételek ahol alkalmazható a módszer. Nagyon lényeges, hogy a telemedicina és a személyes konzultáció egymást kiegészítve működik hatásosan, és még nagyon sok, elsősorban jogi kérdést tisztázni kell, mielőtt a módszer elterjed.
2017-ben készült áttekintés 20 cikk eredményeit foglalja össze a telereumatológia területén. Az eljárás költséghatékony és úgy tűnik, hogy hasznos a reumatológiai betegségek ellátásban, de még számos ponton kifforatlan és finomítást igényel.
Az biztos, hogy messze vagyunk attól, hogy gépek, computerek, informatikai algoritmusok állapítsanak meg vagy gyógyítsanak betegségeket. Ez nem is biztos, hogy be fog valaha következni, mert mind a diagnosztikában, mind a terápiában nagyon lényeges az ember jelenléte. Egy betegség megállapításában az orvos tapasztalata és intuíciója elengedhetetlen. A hatásos terápiához megfelelő kapcsolat szükséges a betegek és az egészségügyi személyzet között. A jó személyes kapcsolat a megfelelő légkör már fél gyógyulást jelenthet sok esetben. Azonban a modern telekommunikációs eszközök segítik az egészségügyi ellátást és áthidalják a fizikai korlátokat a betegek számára, hogy a betegségük gyógyuljon.
A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés