Az őssejtet érintő témák, újdonságok, hírek nagyon népszerűek lettek az elmúlt 10-15 évben. Itt nem csak a pozitívumokra, hanem a negatívumokra is gondolok, nemegyszer a bűnügyi krónikák élén álltak az őssejtekkel való visszaélések. Ahhoz, hogy megértsük az őssejtkutatás és felhasználás jelentőségét, először is tisztázzuk, hogy:
Mi az őssejt?
Minden őssejt közös tulajdonsága, hogy hosszú időn át tartó nyugalom után is tartós, folyamatos osztódásra képesek, nem specializáltak, de egy adott irányban továbbfejlődve gyakorlatilag bármilyen szövetet – például izom, máj vagy agy – tudnak képezni. Nagyon izgalmas kérdés, hogy a sejtek differenciálódása miként indul el, mi szabályozza, hogy az őssejtből szívizom sejt, idegsejt vagy májsejt lesz. Kiinduláskor a genetikai információ minden sejtben ugyan az, a környezet (hormonok, immunológiai hírvivők, sejt-sejt érintkezés) azonban meghatározza a különböző gének működését, ami a differenciálódáshoz vezet.
Hány féle őssejtet ismerünk?
A mai napig két féle őssejtet sikerült azonosítani. Az egyik az embrionális őssejt, a másik a felnőtt („szomatikus”) őssejt. Az embrionális őssejtet 1981-ben fedezték fel egerekben, emberi embrióból 1998-ban sikerült ezeket a sejteket először izolálni. 2006-ban jutott el a tudomány addig a pontig, hogy már képesek lettünk érett sejteket őssejtté visszaprogramozni. Ezek az indukálható pluripotens őssejtek.
A megtermékenyüléskor, a petesejt és a spermium genetikai anyaga egyesül, így jön létre az a sejt, amely már fele-fele arányban hordozza az anyai és apai jellegzetességeket a DNS-ben kódolva. Ez a megtermékenyített petesejt minden sejtünk anyja és apja, nyugodtan mondhatjuk, hogy az „ős őssejt”, amely osztódni kezd, és egy körülbelül 150 sejtből álló blastocystat képez. Ebben jelenik meg egy belső sejtcsomó (belső sejtmassza), amelynek sejtjeiből alakulnak ki a különböző szövetek és szervek, úgymint a csont, izom, idegrendszer, vérképző és immunrendszer, szív, tüdő, gyomor és bélrendszer, máj, vese, reprodukciós traktus, endokrin rendszer. Ezekben a szervekben élnek a szomatikus őssejtek. Ezek feladata, hogy sérülés, betegség esetén a károsodott szövetet és szerveket újra felépítsék (pl. ha megvágjuk a kezünket, a seb begyógyul), valamint a normál elhasználódás során elvesző sejteket pótolják. Ezek a sejtek már csak az adott szervre jellemző tulajdonságokat mutatnak. Napjaink izgalmas kutatása, hogy egy adott szervből származó őssejt miként vehető rá, hogy egy másik szervre jellemző sejtté fejlődjön.
A fentiekből nyilvánvalóan következik, hogy az őssejtek legfontosabb tulajdonsága, hogy gyors szaporodásra és szöveti regenerációra képesek. Pótolják az életünk során elvesző sejteket, sérüléskor beteségben, sérülésben újraépítik szerveinket. Ugyanakkor nincsen semmiféle mágikus hatásuk, nem gyógyítanak, nem fiatalítanak.
Mire alkalmazhatjuk az őssejteket?
Az őssejtek megismerésének legfontosabb hozománya a sejt alapú kezelések megjelenése. Bizonyos rosszindulatú csontvelő betegségekben rutin eljárás a csontvelő kiirtása, majd az őssejtekkel történő újranépesítése. Első lépésben csontvelői szomatikus őssejteket izolálnak vagy a betegből vagy az arra alkalmas donorból. Ezt követően igen erős kemoterápiával a csontvelőt és az ott szaporodó rákos sejteket nagyrész elpusztítjuk, ami után az őssejtek visszaadásával a csontvelőt újraépítjük. A rákos sejteket teljesen kiirtani nem lehet, de a regenerálódott csontvelő a betegséget rendszerint kordában tartja, nem lángol fel ismét. A beavatkozás nem veszélytelen, gyakoriak a súlyos fertőzések, vérzések, de sikeresség esetén akár teljes gyógyulást is hozhat. A csontvelő vagy őssejt átültetés során nem az őssejt gyógyít, hanem a kemoterápia, mivel az pusztítja el a rosszindulatú sejteket. Azonban a jól működő csontvelőt az őssejt építi fel.
Az őssejtel való gyógyítás ígéretes területe a regeneratív medicina. Eddig az elvesztette szöveteinket, szerveinket (vese, hasnyálmirigy, máj, szív, tüdő, szaruhártya) szervátültetéssel próbáltuk pótolni. Azonban az igényt a beültethető szervek mennyisége nem tudja fedezni, illetve idegen szövet beültetése sokszor nem kívánt immunológiai reakciót, akár kilökődést vált ki. Ezért fogalmazódott meg az igény, hogy a betegből kinyert őssejtek segítségével az elpusztult szerveket regenerálni lehessen, hiszen az őssejt képességei ezt megengedik. Ezek a kezelések manapság még csak kutatási fázisban vannak, de már vannak sikeres beavatkozások emberben is. Szívelegételenségben (dilatatív cardiomypathia) őssejtek segítségével már lehetett fokozni a szív pumpa funkcióját, ki lehetett mutatni, hogy az érhálózat is fejlődésnek indul. Az egyes típusú autoimmun cukorbetegség, idegrendszeri kórképek (elsősorban sérülések, stroke), égés, ízületi porcvesztés, májbetegségek, autoimmun kórképek mind a kutatások középpontjában vannak, szinte nincs a gyógyításnak olyan területe, ahol ne próbálnák kihasználni az őssejtek csodálatos regenerációs képességét.
Az őssejt kutatás további tudományos haszna, hogy egyre több információt nyerünk a sejtosztódás és differenciálódás folyamatáról. Ezek az ismeretek a rák és a veleszületett fejlődési zavarok vizsgálatát lendítik előre, mivel mindkét esetben a normál szöveti fejlődés károsodik. Az őssejtek kíválóan alkalmasok gyógyszerek és genetikai beavatkozások tesztelésére is. Ez azonban sok etikai kérdést is felvet, amelyeket illetően a tudományos társadalom meglehetősen megosztott.
Végülis mire jó az őssejt?
Habár mindent nem is tudunk az őssejtekről, de egyre nagyobb tudásunk van a működésükről. Jelenleg nagyon szűk azoknak a betegségeknek a száma, amelyek kezelésében őssejteket igénybe veszünk. Azonban egész biztosan meg fognak jelenni olyan technológiák, amelyek alkalmazzák ezeket a sejteket és sok, eddig nehezen vagy nem kezelhető betegség válik megoldhatóvá.
A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés