Nagyon sokan próbálnak vércsoport alapú étrendet tartani, hogy gyógyulásukat segítség vagy megelőzzék bizonyos betegségek kialakulását. Habár vannak összefüggések a vércsoport és betegségek megjelenése között, ezek befolyásolása szinte lehetetlen, illetve a hatás nagysága elenyésző, nem számít a gyógyszeres kezelés mellett.
Az történt nem is száz, inkább 150 évre nyúlik vissza. Már a XIX. században próbáltak vérátömlesztést, nem csak emberből emberbe, hanem állatból emberbe. A beavatkozások jó 2/3 része rendszerint halállal végződött. 1901-ben Landsteiner volt, aki rájött az okra: A vért kapó emberek jelentős része kicsapja a vért adó vörösvértestjeit. De nem mindenkinél áll fent ez a jelenség. Ez a megfigyelés Nobel díjra érdemesítette Landsteinert.
Ma összesen 29 különböző vércsoport rendszert ismerünk, de a gyakorlatban az A, B, 0 és az Rh rendszert használjuk. Minden vörösvértest felszínén megjelenik a H jelű oldallánc, kivéve egy ritka típust az úgynevezett Bombay típust, ahol egy genetikai betegség miatt a H lánc megjelenése elmarad. Alapesetben azonban a H lánc jelen van. Az A és a B vércsoport esetében egy-egy további enzim további cukormolekulát épít a H lánc végére. Ez az enzim öröklődik genetikai úton, így a szülők vércsoportja meghatározza a gyermekét. A négy lehetséges variáció: 0, A, B és AB vércsoport. Ami érdekes, sőt kicsit misztikus, hogy a vérben olyan ellenanyag kering, amely hozzákötődik a vércsoportért felelős oldallánchoz, így a vörösvértesteket kicsapja. A esetében B ellen, B esetében A ellen, 0 esetében A és B ellen, AB vércsoportnál nincsen ellenanyag. Az ellenanyagok eredete nem teljesen ismert. A vércsoport meghatározásáért felelős szénhidrát láncok minden sejt felszínén, így a baktériumok és a vírusok felszínén is megtalálhatók. Valószínűleg ezek felelősek az ellenanyag termelés beindításáért. A szervezet a saját vércsoportja ellen viszont nincsen antitest termelés.
A vércsoportot meghatározó szénhidrát láncok a szervezet egyéb sejtjein, akár kórokozókon is jelen vannak, Sokszor ezek a molekulák képezik a bejáratot a kórokozóknak azzal, hogy a paraziták vagy akár kémiai anyagok hozzájuk tudnak kapcsolódni, be tudnak lépni a sejtekbe. A testnedvek, nyál, nyák, anyatej, vizelet, hüvelyváladék, sperma is tartalmazza a vércsoport antigéneket, amelyek így is, a testfelszínre, a környezetbe jutva tudnak kapcsolatba lépni a mikróbákkal, gátolva a sejtfelszíni molekulákhoz a kapcsolódást.
Az A vagy B ellenes antitestek képesek immunválaszt kiváltani olyan kórokozókkal szemben, amelyek felszínén a hozzájuk tartozó szénhidrát molekula jelen van. Ezért a fertőző betegségekre való hajlam összefügg a vércsoporttal: 0 vércsoport mellett gyakoribb a kolera, E. coli, AB mellett a bárányhimlő, E. coli, Salmonella, B vércsoportnál a gonorrhea, TBC, S. pneumoniae gyakoribb. A gyomorhurutért és a fekélybetegségért felelős Helicobacter pylori szintén vércsoport glikoprotein révén kapcsolódik a nyálkahártyához. Ebben az esetben a 0 vércsoportúak fogékonyak, és van is gyakrabban szenvednek gyomor vagy nyombél gyulladástól, fekélytől.
A fertőző betegségeken túl a vércsoportok számos összefüggést mutattak ki a keringési betegségekkel, az érelmeszesedéssel, a szívinfarktussal, a kognitív funkciókkal, a rák és vérképző rendszeri betegségekkel, a magas vérnyomás és a cukorbetegség kialakulásával kapcsolatosan. Az ezekre vonatkozó leírások sokszor jelentősen ellentmondanak egymásnak, de összességében úgy tűnik, hogy a 0 vércsoportúak általában kevésbé fogékonyak betegségekre, mit az A/B/AB hordozók.
Lehet-e a gyakorlatban használni ezeket a felismeréseket? Van-e értelme a vércsoport szerinti étrendnek?
Eddig nem sok bizonyíték gyűlt össze arra vonatkozóan, hogy a vércsoport és a betegségek közötti összefüggések miként hasznosíthatók az életben. A vércsoportból nem lehet következtetni arra, hogy milyen betegség alakul ki, illetve a betegség felfedezésekor a vércsoport már nem befolyásolja a terápiát.
Az ABO vércsoport és az étrend közötti kapcsolatot P.J. D’Adamo 1996-ban megjelent „Eat Right For Your Type” című könyvében írta le. Azóta a „vércsoport” diéták széles körben elterjedtek. D’Adamo azt feltételezi, hogy az emberek étrendjét az ABO vércsoport alapján kell kialakítani, mégpedig az őseink szokásainak megfelelően. Ezáltal javíthatjuk az általános egészségi állapotot, főleg a cardiovasculáris betegségek kimenetelét. A „vércsoport” diétaelmélet szerint a 0 csoport az ősi vércsoport, így az optimális étrendnek hasonlítania kell a vadászó-gyűjtögető korszakra jellemző nagy fehérje tartalmú étrendekre. Ezzel szemben A csoporttal rendelkezőknek vegetáriánus étrenden kell élniük, mivel úgy gondolta, hogy ez a vércsoport akkor alakult ki, amikor az agrártársadalmak létrejöttek. Ugyanezt a logikát követve a B vércsoportúak a nomád törzsekre jellemző, ezért a tejtermékek fogyasztása előnyös. Végül az AB vércsoportú egyének számára előnyös egy olyan diéta, amely az A és B csoport számára javasoltak közötti átmenet.
A gond az ezzel az elmélettel, a vércsoportok ilyen módon történő kialalkulása tudományosan nem magalapozott, nincsen rá bizonyíték.
Betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!