A rheumatoid arthritis egy teljes élethosszig tartó betegség, amely jellegzetessége az ízületi gyulladás, de velejárója lehet az ízületeken kívül a tüdők és az érrendszer megbetegedése is. A rheumatoid arthritis a klasszikus belgyógyászati megközelítésben a kötőszöveti betegség közé tartozik. Ez az elnevezés abból fakad, hogy a betegség okának a szövetek elfajulását, degenerációját tekintették. 1940-ben Eric Waaler írta le a reuma faktor jelenlétét. Ez az autoantitest az IgG típusú autoantitestek ellen termelődik (azaz autoantitest elleni autoantitest), az első bizonyíték, amely a betegség autoimmun jellegére utal. Hol tartunk 80 év után a betegség megértésében? Nagy utat tettünk meg, amely számos a kezelésben is használható szabályt hozott: 1. A hosszabb távú gyulladáscsökkentésben az immunszuppresszív szerek (pl. a metotrexát) alapvető jelentőségűek. Nem csak a fájdalomcsillapítás miatt, hanem a szív érrendszer sem megy tönkre a szokott sebességgel, a várható élettartam és életminőség javul. 2. A szteroidok alapvetők az aktív tünetes szakban, de csak a lehető legrövidebb ideig és adagban alkalmazandók. 3. A korai arthritis felismerése és kezelése mindig jobb kimenetelt eredményez hosszabb távon. Sok időnk nincsen, az első tünetektől számított 12 héten belül jó a kezelést elkezdeni. Magyarországon még ma is előfordul, hogy ennyi idő alatt betegek még szakrendelésre sem jutnak el, kezelésről nem is álmodhatnak. Pedig az időfaktor nagyon lényeges. De mit jelent a korai kezelés? A Nature folyóiratban a közelmúltban jelent meg egy cikk, ami összefoglalja az ismereteinket. Eszerint a jelenlegi ismereteink alapján korainak tartott felismerés is elég késő.
Az rheumatoid arthritis kialakulása, lefolyása egy több lépcsős folyamat. A betegség akár évtizedekkel hamarabb elindul, mint ahogy az első tünetek megjelennek!
A betegség kezdetekor, a prearthritises fázisban az emberi test fehérjéi különböző kóros folyamatok következtében módosulnak (ahogy elődeink feltételezték 60-70 évvel ezelőtt, degenerálódnak), és egy autoimmun folyamatot indítanak el. Ennek eredménye a reuma faktor és a citrullinált fehérje ellenes antitestek megjelenése (ACPA, anti-CCP). A kóros immunitásért felelős sejtek kialakulása nem is az ízületekben indul el, hanem a tüdőben és a gyomor-bélrendszerben. Ez a szakasz 10-20 évig is tarthat, panaszok, tünetek nem kísérik. A második lépcsőben az ízületi tok belső felszínét képező hártya alakul át. A gyulladásért felelős immunsejtek vándorolnak be, kezdenek osztódni. A harmadik lépcsőben alakul ki az ízületeket pusztító szövetszaporulat, a pannus, és ezzel egy időben megjelennek akár az életet veszélyeztető szövődmények a tüdőben és az érrendszerben. Ez utóbbi stroke, szívinfarktus, krónikus vesebetegség képében jelentkezik. A folyamat velejárója az immunrendszer felgyorsult öregedése, amely fertőzések kapcsán intenzív gyulladásos reakciókban nyilvánul meg, valamint romlik az immunológiai memória, amely például a védőoltások csökkent hatásosságban nyilvánulnak meg.
Sajnos a prearthritises fázisban a panaszok híján még nem történik semmi. Véletlenszerűen levett autoantitest vizsgálat kimutathatja az autoimmunitás jelenlétét, de jelenleg azt sem tudjuk, hogy ebben a fázisban milyen kezelés hatásos. Feltételezzük, hogy az immunszuppresszív kezelés elindítása eltolja, illetve enyhíti a tünetes szakasz megjelenését, de ilyen jellegű vizsgálatok hosszú időt igényelnek, nagyjából az unokáink fogják tudni az eredeményt.
Azonban amikor az ízületi gyulladásra jellemző panaszok és tünetek
– fájdalom, duzzanat, mozgáskorlátozottság –
megjelennek, kötelező a gyulladásos laboratóriumi vizsgálatok elvégzése, valamint javasolt az autoantitestek szűrése. Pozitív eredmények esetén javasolt a mihamarabbi immunmoduláns terápia elindítása.
Betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot a rendelésünkre!