Minden hatodik-hetedik orvos-beteg találkozás mozgásszervi panaszok miatt történik. A rendeléseket leggyakrabban mozgásszervi fájdalom miatt keresik fel a betegek, és a legalapvetőbb elvárásuk a fájdalom csillapítása. A mozgásszervi fájdalom leggyakoribb oka az arthrosis. A hétköznapokban ízületi kopásnak szoktuk nevezni a betegséget, mintha az ízületek fokozott mechanikai terhelésének és az öregedésnek a korral együtt járó folyamata lenne.
Mára azonban két nagyon fontos meglátás alakította át a gondolkodásunkat. Egyrészt az arthrosis nem pusztán a porc öregedése és vesztése, hanem egy gyulladásos folyamat. Az arthrosis etiológiája heterogén, a gyulladásos folyamat érinti az ízületi belhártyát, az ízületi tokot, a porc alatti csontot, a csontvelőt, valamint a lágyrészeket. Másrészt a betegség kialakulása egy hosszú folyamat, amikor a beteg az orvoshoz fordul akkor a betegség már eléggé előrehaladott állapotban van. Az arthrotikus folyamat sokkal korábban, évekkel hamarabb elindul, amikor jelentős morfológiai eltérések még nem láthatók, panaszt nem okoz.
A korai arthrosisban az ízületi fájdalom, az indítási merevség, a romló funkció azonban már észlelhető, és az ekkor elindított beavatkozásokkal tudjuk késleltetni a későbbi súlyos fájdalmat és funkcióvesztést, képesek vagyunk lassítani a betegség progresszióját.
A különböző ízületek arthrotikus folyamata nem egyezik teljesen, mivel eltérő a szerkezetük és más-más funkciókat látnak el. A térd arthrosisa gyakrabban fordul elő túlsúly mellett, fokozott terhelést követően. A kézarthrosis sokszor azoknál alakul ki, akiknél a kis ízületek repetitív, gyakori finom mozgása észlelhető. Az eltérő patológia és klinikum ellenére azonban a különböző szakmai terápiás ajánlások számos tekintetben egyeznek. Minden esetben javasolt az érintett ízületek mechanikus terhelésének csökkentése, ami elérhető a testsúlycsökkentéssel, az ismétlődő mozgások kerülésével. Nagy hangsúlyt kell fektetni a mozgásterápiára, mert ez önmagában is gyulladáscsökkentő és a funkció megtartásához hozzájárul. A betegek edukációja a fenti célok megvalósításához elengedhetetlen. Fájdalomcsillapításra, az első vonalban a topicalis és szisztémás nem szteroid gyulladáscsökkentők állnak rendelkezésre. A gyógyszereket a lehető legrövidebb ideig a legkisebb adagban kell alkalmazni.
A porcvédelmet már a korai arthrosisban el kell indítani. A chondroprotektív szerek képezik az első vonalbeli kezelést.
A klinikai ajánlások a kondroitin szulfát mellet a glükozamin glikán adását javasolják. 6 hónapos kezelés napi 800 mg chondroitin szulfáttal a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerrel egyenértékű fájdalomcsillapítást tudott elérni térdarthrosisban. A legerősebb fájdalomcsillapítást akkor lehetett elérni, ha minél hamarabb indult a chondroitin szulfát kezelés az arthrosis megállapítását követően. A chondroitin szulfát alkalmazása lassítja a betegség természetes lefolyását is. Akár több éves követéses vizsgálatban funkcionális MR vizsgálattal követve a porcvesztés mértéke kisebb volt chondroitin szulfát, mint nem szteroid gyulladáscsökkentő szerrel történt kezelés mellett. A kezelés így egyszerre fájdalomcsillapító és betegségmódosító hatású. A készítmény kiválasztásnál figyelembe kell venni, hogy a klinikai hatásosság csak a nagy tisztaságú készítmények esetében igazolt. Ennek a követelménynek a gyógyszerminőségű, receptköteles kondroitin-szulfát felel meg.
Az arthrosis korai felismerése lényeges a betegség kezelésében, mert ekkor elindítva a chondroprtectív kezelést a fájdalomcsillapítás mellett az ízületi struktúra és funkció megtartása is hatásosabb.
Betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés: