Hans Reiter az egyik legellentmondásosabb személyisége a reumatológiának. A nevét egy szindróma is őrzi, de az elmúlt évtizedekben számos, jogos kritika érte és sok erőfeszítés is történt, hogy még a nevét a nevét kiradírozzák a tankönyvekből.
Részletes életrajza számos helyen érhető el. 1881-ben született Lipcse mellett. Az orvosképzés után Tübingenben szerzett doktorátust, a tuberculosis baktériummal foglalkozott. Ezt követően elsősorban a higiéniával foglalkozott, Berlin, Párizs, London voltak az állomásai. Az első világháborúban katonaorvos volt a nyugati fronton. Itt vette észre, hogy Leptospira icterohemorrhagica nevű baktérium felelős a katonák hirtelen fellépő lázas, nagy izomfájdalommal, sárgasággal, veseelégtelenséggel járó betegségéért, a Weil lázért. Ezután került az első magyar hadseregbe, ahol egy német tisztnél észlelt egy időben húgycső, ízületi és szemgyulladást.
Azokban az években a gonorrhea állt leggyakrabban az ízületi gyulladás hátterében, de Hans Reiter helyesen látta meg, hogy itt egy más típusú, valószínűleg fertőző betegségről van szó. Magát a kórképet már 200 éve ismerték, de a kiváltója nem volt ismert. Reiter azt gondolta, hogy a szifiliszt okozó Treponema pallidumhoz hasonló Treponema forans nevű baktérium áll a panaszok hátterében, ezért Spirochetosis Arthritica (ízületi sprirochetosis) elnevezést adta a betegségnek. Ez később tévedésnek bizonyult, mivel elsősorban a Chlamydia trachomatis nevű kórokozó áll a betegség hátterében. Kalapácsos ember mindenhol szöget lát, így a tévedés oka nála is a korábbi munkáiban rejlik, amelyek a Treponema pallidumra vonatkoztak. Annak ellenére, hogy ez egy nyilvánvaló melléütés volt, a betegséget Hans Reiterről nevezték el. Itt érünk el arra a pontra, amikor Reiter karrierje nagyon torzul. Az I. világháború után Rostockban lesz vezető higiénikus, de beleesik abba a hibába, amit egy tudósnak nem szabad. Erősen politizálni kezd és elköteleződik a hatalom, a náci ideológia mellett. A szakmai karrierje az elköteleződés következtében gyorsan emelkedik, kíváló és népszerű oktató lett, részt vesz a náci dohányzás-ellenes kampányban, de könyvet ír a rasszok higiéniájáról. Az SS tagjaként a II. világháború során emberkísérletekben vesz részt, elsősorban Buchenwaldban, a koncentrációs táborban. Tífusz ellenes vakcinával kísérletezik, több százan ebbe belehalnak, de eutanázia, sterilizáció, mentális betegségben szenvedők megölése is szerepel a bűnlajstromban. Hadifogságba esik, de hamar szabadul, minden bizonnyal azért, hogy tudásával a szövetséges hatalmakat erősíti. 88 évesen, 1969-ben hal meg.
1977-ben kezdik támadni: nem ő írta le először ezt a betegséget, rosszul határozta meg az okát, valamint háborús bűnösként nem érdemli meg, hogy betegséget nevezzenek el róla. Így a Reiter szindróma lassan feledésbe merül és a reaktív arthritis elnevezés veszi át a helyét.
Betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés