Normális esetben a várandósság 40. hetében megszületünk. A koraszülés azonban nem ritka, az újszülöttek mintegy 10%-a látja meg napvilágot a 32. várandóssági hét előtt, de gyakori a 28. hét előtti megszületés, sokszor már a 22-24. héten. Nagyon sok koraszülött már felnőttkorban van, és manapság nyílt lehetőség arra, hogy a nagyon korai születés következményeit felmérjük. A Nature egy friss cikke ezzel a témával foglalkozik.
A nagyon korán született csecsemők túlélése rengeteget javult az elmúlt 30-40 évben. A 22-27. hét között születettek túlélése csak 15% volt, de ez a 90-es évekre 25%-ra emelkedett. Ma már még ezeknél is jobbak az adatok a 22. héten lehet 35% a túlélés, a 24.héten történő születésnél akár 60% is. Ez a javulás elsősorban a korai intenzív kezelésnek köszönhető, amelynek a technikai lehetőségei sokat javultak, a gépek, eszközök, a tápszerek, a gyógyszerek mind fejlettebbek, valamint az ismeretek is jóval szélesebbek, mint évtizedekkel ezelőtt. Korszerűbb táplálási lehetőségek állnak rendelkezésre, könnyebb a megfelelő energia és tápanyag bevitel, valamint a folyadék egyensúly biztosítása. Segíteni lehet a még éretlen szervek fejlődését, elsősorban a túlélés szempontjából szerepet játszó tüdők funkcióját lehet javítani. A szteroidok alkalmazása sokat segített az éretlen tüdők működésének javításában, de léghólyagok nyitva tartásért felelős surfactant faktor mesterséges előállítása és alkalmazási is lehetséges. Vannak olyan próbálkozások is, hogy növekedési faktor is (IGF = insulin like growth factor) alkalmazásával segítik a tüdő érést. Ez eredendően az anyától származik a méhlepényen átjutva az erek növekedését a sejtdifferenciálódást, az anyagcserét serkenti. A koraszülöttek egyik súlyos szövődménye az oxigéndús lélegeztetés miatt kialakuló szem ideghártya károsodás. Ennek a retinális erek túlbúrjánzása az ok, amit egy növekedési hormon okoz (VEGF = vascular endothelia growth factor). Ennek működését gátolni lehet egy ellenanyaggal, amely így megakadályozza vagy legalább enyhíti a látáskárosodásért felelős retinopathiát. HAbár minden kezelés nem érhető el, de kiterjedt kutatások folynak ezeknek a beavatkozásoknak a fejlesztésére.
A koraszülött gyerekek jelentős része már a serdülőkor környékén vagy fiatal felnőttkorban vank, és erről az időszakról már kevesebbet tudunk. Számos betegség úgymint az asthma, a szorongás, az autismus spektrum betegség, bénulások, az epilepszia valamint a kognitív funkciók romlásának az előfordulásáról feltételezik, hogy ezeknél a gyerekeknél gyakrabban előfordul. Az eddigi vizsgálatok szerint a fiatal felnőttkorba lépett súlyos koraszülötteknél az esetek mintegy harmadában van legalább egyféle, kétharmad részében legalább kétféle tartós, maradandó károsodás. Ezek egy része befolyásolja a fejlődésüket, a képezhetőségüket, az életminőségüket. A 23-24. héten születettek közül 65 % volt alkalmas óvodás korban az oktatásra, az átlag népességben ugyan ez az adat 85%. Az életminőség is rosszabb ugyan az átlagnál, de összeségében súlyos, az életet nagyon korlátozó betegség nem áll fent. A kora felnőttkorban is vannak maradandó következmények. Megjelent egy olyan huszonéves korosztály, amelyik nem dohányzik, de mégis van krónikus tüdőbetegsége, amely hasonlít a dohányosok krónikus tüdőbetegségére. A lélegeztetés, az oxigén kezelés, a felülfertőződés és mindezek következtében kialakuló gyulladás, károsítja a tüdőt. Mindezen túlmenően a magas vérnyomás is gyakoribb ezeknél a fiataloknál. A megoldás nem feltétlen gyógyszeres, mert rendszerese testmozgással, edzéssel javítható a kardirespiratórikus rendszer teljesítőképessége.
A fentiekből látható, hogy koraszülés, annak időpontja szerint eltérő mértékű, de tartós változásokat okoz az emberei szervezetben. A korai kórházi kezelés, amely rendszerint több hónap, már sokat segít a túlélésben, az élhető élet megteremtésében. Azonban az ezt követő időszakban a családok sokszor magukra maradnak, amely komoly sérüléseket, akár mentális betegséget, elsősorban szorongást, depressziót okoznak mindenkiben, akik az ilyen gyermek felnevelésében részt vesznek. Ennek megelőzésére is vannak törekvések. Amerikai vizsgálatban az ilyen beteg gyermekek és családtagjaik számra külön kórtermeket hoztak létre, hogy az ápolás intimebb, családiasabb közegben történjen. Az eredmény meg is jött, 2 éves korban az így kezelt gyermekek kognitív és beszédteljesítménye jobb volt, mint a nagy közös kórtermekben kezelteké. Mindemellett az anyák tejhozama is 30%-kal megnőtt! Ilyen, látszólag lényegtelen körülmény is sokat segít a gyógyulásban, a fejlődésben. Ezen területen van még mit fejlődni.
Betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés