Telefonszámunk: 06 20 264-3994 info@immunologus.hu

Az immunrendszer működésének befolyásolása a hétköznapi orvosi és paramedicinális tevékenység része. Most nem a nagy hókusz-pókusszal eladott, rendszerint drága, az immunrendszer támogatójának nevezett „gyógy” szerekről beszélek, hanem a klinikailag is mérhető hatást mutató beavatkozásokról.

Az első professzorom Jávor Tibor volt, a magyar klinikofarmakológia egyik megalapítója. 1989-ben kezdtem a klinikáján dolgozni. Tőle tanultam, hogy figyeljem meg, mindig azok a gyógyszerek sikeresek, amelyek valamit gátolnak. A serkentés nem az orvostudomány fegyvere, ezekben az esetekben mindig van valami probléma. Az idő persze rácáfolt erre a kijelentésre, de még manapság is sok igazságot rejt. Az igazi immunstimulánsok egyik jellegzetes mellékhatása az autoimmun betegség, hiszen az immunrendszer fokozott aktivitása az autoimmun folyamatoknak is kedvez.

Az első sikeres gyógyszerek az immunrendszert gátló szerek voltak.

A szteroidok nem csak erőteljes gyulladáscsökkentők, hanem hosszabb távon gátolják az immunfunkciókat, így fokozzák az infekciókra való fogékonyságot is. Az immunrendszer gátlására sokáig azok a gyógyszerek álltak rendelkezésre, amelyek a sejtek anyagcseréjét, a sejtosztódást gátolják. Ezek a szerek a mai napig az autoimmun betegségek kezelésének egyik leghatékonyabb módját jelentik. A ciklofoszfamid, a metotrexát, az azatioprin az immunválaszért felelős fehérvérsejtek (elsősorban T lymphocyták) aktivitását és szaporodását fogják vissza. Vannak gyógyszerek, mint a chloroquin vagy a szulfaszalazin, amelyek hatásmechanizmusa nem ismert, de a gyulladásos betegségekben a gyulladásos jellegű immunválaszt a normál irányba tolják el. Ezeket a szereket a hatásmódjuk alapján immunmoduláns gyógyszereknek nevezik. A XXI. század hozta el a biológiai terápiák korát, amikor egy-egy fehérjét tudunk szelektíven blokkolni. Ezek a gátlások szintén az immunrendszer aktivitását csökkentik, amely rendszerint gyors gyulladásgátlással és hosszabb távon az immunrendszer működésének normalizálódásához vezet. Az összes gyógyszer, amely az immunrendszer aktivitását csökkenti, fokozza a fertőzésekre való fogékonyságot. Ez a nem kívánt hatás, habár univerzális, függ az alkalmazott gyógyszertől, az időtartamtól, és az alapbetegségtől.

A biológiai terápiák egy speciális csoportja a daganatellenes kezelések egy új generációja, az „ellenőrző pont gátlás” (checkpoint inhibitor) bevezetése. Itt már elérkezünk az immunstimuláció jelenségéhez. A terápia alapját az a felismerés képezi, hogy a daganatok maguk is képesek az immunrendszer éberségét elaltatni. A tumorsejtek megakadályozzák, hogy az immunrendszer felismerje a rákos sejteket, illetve megbénítják az ölő sejtek daganatot elpusztító hatását. Ezek a lépések visszafodíthatók, így az immunrendszer felfedezi a daganat jelenlétét és hatásos válasszal reagál. Vannak betegségek, mint a melanoma, a nem kissejtes tüdőrák, a veserák, amelyek esetében a túlélés, a vérható élettartam nőtt ezeknek a kezeléseknek az alkalmazását követően. Azonban mindennek ára van a medicinában, amely itt autoimmun gyulladások formájában jelentkezik.  Vastagbél gyulladás, ízületi gyulladás, az agyalapi mirigy gyulladása, bőrtünetek kísérik leggyakrabban az ellenőrző pont gátlás kezeléseket, megkeserítve a betegek életét. Ez a jelenség nagyon erősen mutatja, hogy az immunrendszer daganetellenes immunitásának fokozása a már meglévő autoimmun betegségek fellobbanását is eredményezi vagy akár új autoimmun kórkép alakul ki.

Autoimmun betegségben van-e értelme az immunrendszer aktvitását fokozni? Amit elolvastunk, az alapján biztosan nem, hiszen autoimmun kórképben nem immungyengeségről van szó, hanem pont az ellenkezőjéről, annak rendellenes, részben fokozott működéséről.  Ezért szerencse, hogy az immunbetegek részéről szedett, és rendszerint nem kevés pénzért megvett szerek, nem nagyon működnek. Ha igaz lenne minden, amit ezekről leírnak, akkor tele lennének autoimmun betegekkel a rendelők.

Mi a háttere ezeknek az immunerősítőknek nevezett gyógyszereknek? Jelentős részben vitaminokat és nyomelemeket reklámoznak azzal a címkével, hogy az immunrendszert támogatják. A kijelentés valóságalapja annyi, hogy a vitamin és a nyomelem hiány, a szervezet működésének zavarát okozza. Érinti az immunrendszert is, ez azonban hosszan tartó éhezés, egyoldalú táplálkozás után alakul ki. Egy-egy anyagról igazolt, hogy rövid távon hatásos, mint például a cink a légúti infekciókban, vagy a d-vitamin ellátottságunk télen nem megfelelő, de a napi szükségletnél nagyobb mennyiség tartós beviteléről még senki nem tudta bebizonyítani, hogy bármit is gyógyítana. Így a folyamatos vitamin és nyomelem pótlás jótékony hatása még nem igazolt, ezért nem is indokolt.

Az immunstimuláns molekulák jelentős részéről in vitro kísérletek mutatták ki az immunrendszerre gyakorolt hatásukat. Az élő szervezetben ezeket a hatásokat sok minden befolyásolja, a molekula felszívódása, lebomlása, keringésben történő megoszlása, és rengeteg dolog, amire a laboratóriumi vizsgálat nem tud választ adni. Az alkalmazandó adag, a gyakoriság, a kezelés hossza is a gyakorlatban dől el. Vannak természetes anyagok, amelyek stimulálják az immunrendszert (pl. a béta-glükánok vagy más gomba vagy baktérium alkotórészek) valamint készültek szintetikus anyagok is (pl. rintatolimod, imiquimod). Ezek hatása rendszerint jól kimutatható laboratóriumi körülmények között, de az életben kevésbé jól teljesítenek, gyógyításra kevésbé alkalmasok.

Mi a helyzet a tradicionális orvoslás gyógyszereivel? Az indiai alkímia (Ayuveda), vagy akár az tradicionális afrikai orvoslás nagyon sokféle növényi gyógyszert és gyógyszerkeveréket használ. Ezek között vannak immunszuppresszív és immunstimuláns készítmények egyaránt. Ezek működése immunológiai szempontból nagyon izgalmas, mert valóban vannak mérhető immunológiai hatások. Képesek fokozni vagy gátolni akár a veleszületett, akár az adaptív immunrendszer sejtjeinek működését, befolyásolják az immunglobulin szintet, a vírusölő vagy baktérium ellenes hatást, és még sok minden mást az immunrendszerben. Ami a gondot jelenti: a gyógynövények hatóanyagtartalma és összetétele jelentősen változik időben (pl. évszakonként más) és földrajzi elhelyezkedéstől, időjárástól függően. A különböző természetes gyógyítók más-más növényeket alkalmaznak, eltérő összetételben. A készítmények összetétele nem állandó. Az egyes komponensek között pedig lehetnek hatás- és mellékhatásbeli összeadódások vagy akár gátlások. A hatásosság és a hatékonyság nem reprodukálható, készítményről-készítményre változik.

A negatív interakciókat rendszerint senki nem említi, de a mérgezéses esetek egyik leggyakoribb forrását a gyógyhatású növények fogyasztása okozza világszerte! Ennek ellenére ezek a szerek nagyon népszerűek. Egyrészt a gazdaságilag kevésbé fejlett területeken akár több ezer lakosra jut csak egy-egy orvos, míg tradicionális gyógyítóból 5-600 lakosonként 1-1 jut. A fejlettebb területeken, mint például hazánk, az egészségügyi ellátásba vetett bizalom megingása és a személyes szorongás az, ami ezeknek a szereknek piacot ad.

A jövő mindenképpen az, hogy a természetes immunstimulánsok és gátlók hatásának megismerésébe több energiát kell fektetni. Nagyon szép példa az afrikai négy gyógynövényből álló Phela kezelés vizsgálata. Egyre több adat gyűlik a keverék immunológiai hatásairól, és klinikai vizsgálat is történt már AIDS betegekben, pozitív eredménnyel: javultak az immunológiai paraméterek, a betegek állapota, nőtt a testsúlyuk. Ezek az ismeretek az állatgyógyászatban is bővülnek, sőt az állattenyésztés is sokat ad tudásunkhoz. A halgazdálkodás, a kagyló és ráktenyésztés intenzíven keresi azokat a megoldásokat, hogy vegyszer mentese lehessen az élelmiszert előállítani. Hosszú az út, de legalább van cél.

Mit tegyek akkor? Ha autoimmun vagy más gyulladásos betegség áll fent, akkor a gyulladás csökkentése a cél, ez a mai ismereteink szerint csak gyógyszeresen érhető el. Egészséges embernél megelőző célzattal immunserkentő gyógyszerek alkalmazásának sok értelme nincsen. Ez egészséges immunrendszerért kiegyensúlyozott táplálkozással, testsúlykontrollal és mozgással tudunk tenni. Ez utóbbi már egy új fejezet lesz.

Betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés