Telefonszámunk: 06 20 264-3994 info@immunologus.hu

Egyik vezető hír volt sok portálon, hogy Anthony Fauci, aki az egyik legkiválóbb immunológus az Egyesült Államokban, megpróbálja rávenni a Fehér Házat, hogy a pandémia tényeit kövesse a döntéshozatalban.

Bennem is a tények gyűjtésével és azok értelmezésével kapcsolatban merül fel sok kérdés. Ezért sem írok direktben sosem a korona vírusról, a fertőzés rizikó faktorairól valamint a jövőbeli kezelésekről, a különböző csoportokban is felfüggesztettem a kommentjeimet. Úgy döntöttem, inkább egy-egy témát járok körbe, ami a koronavírus epidémiához kapcsolódik. Így született meg a bejegyzésem a maszk viselésről vagy akár a BCG oltásról. Nem a korona vírusról, hanem a korona vírus kapcsán az immunológiáról írok. Aki ezeket olvassa, biztosan érzi, hogy visszafogott vagyok, próbálom minden érmének megnézni mindkét oldalát, de még sokszor az élét is. Ugyanis a tényekkel és főleg azok interpretációjával nagyon sok gond van.

A vírust a közelmúltban már sikerült izolálni, és nagyon büszkék lehetünk arra, hogy már mi is tudjuk a hazánkban terjedő vírus genetikai kódját. Az ismereteink azonban folyamatosan bővülnek, és az újdonságok folyamatosan újabb és újabb kérdéseket generálnak. A húsvéti ünnepek alatt vetették fel kínai kutatók, hogy ez a korona vírus hatásában kicsit emlékeztet a HIV vírusra, nagyon komoly immunszuppressziót okoz, aminek az oka nem ismert. Tehát a vírusról sokat tudunk, de a megismerésnek bizony nagyon az elején járunk.
A publikációs források önmagukban sokszor ellenőrizhetetlenek, vagy nagyon hiányosak. Márciusban például rengeteg cikk jelent meg mindenhol, vezető tudományos folyóiratokban is, amelyek a koronavírus által érintett betegek jellegzetességeit írták le. Kiderült, hogy a különböző közlések között néhol jelentős átfedések is vannak, mert nagyrészt ugyan azokról a betegekről van szó. Ezek így nem összehasonlíthatók.
A gyógyszerek vizsgálata rendszerint esetbemutatás vagy kis számú betegen végzett megfigyelés. Ez nem elegendő tudományos következtetések levonásához. Sokszor a megfigyelési periódus rövid. A 21. nap az intenzív osztályos kezelésben egy fordulópont. Aki eddig meggyógyul az jól fel tud épülni, ezen a napon túl már súlyos, sokszor visszafordíthatatlan károsodások alakulnak ki a légzőszervekben. Sok megfigyelés ennél jóval rövidebb idejű (például 3 nap), és gyakran csak biokémiai és citológiai méréseket közölnek, de a klinikai kimenetel nem ismert. Találtam olyan cikket, ahol a betegek egy része a nyomtatás idejekor még a kórházban feküdt. Mi lett velük? Ki tudja.

Sokszor az interpretáció is felületes. Például a súlyos tüdőbetegség rizikó faktorai között a magas vérnyomást és a cukorbetegséget említik. Azonban ez a két betegség gyakran fordul elő az átlagnépességben is, tehát nem meglepő, ha sok ilyen beteg van az intenzív osztályon kezelt koronavírus fertőzött betegek között. Kínában nagy „anyagcsere robbanás” volt az elmúlt évtizedekben. Elsősorban az életszínvonal javulása miatt az anyagcsere betegségek előfordulása nagyon gyakori lett és rohamosan nő. Ennek következményekén a cukorbetegség előfordulását Kínában 10-12 %-ra teszik, de találtam olyan közleményt is amely a cukorbetegség és az azt megelőző állapot előfordulását 37 %-ra becsüli. Így nem meglepetés, hogy a súlyos betegek akár 30-40%-a cukorbeteg. Ezeket az adatokat a vizsgált régió korspecifikus betegség előfordulással kellene összevetni.
Nagyon sok gyógyszer és beavatkozás tűnt fel a horizonton, mint valami csodaszer, amely itt van a szemünk előtt, és gyógyítja a betegséget. Valóban sok bíztató adat került közlésre főleg a reumatológiai és antivirális szerekről. Ezek azonban nagyon sokszor in vitro, azaz laboratóriumi körülmények között, sejtkultúrákon végzett kísérlet, vagy elméleti megfontolás következményeként születnek. Nekem is van jelöltem gyógyszerre, amelyről azt gondolom, működhet olyan értelemben, hogy kevesebb beteg kerül súlyos állapotba. A koronavírus fertőzés kezelési lehetőségeit illetően sok tucat klinikai vizsgálat van folyamatban. Ezek nélkül nem lehet választ adni, hogy mit érdemes adni és mit várhatunk a kezeléstől: csökken a fertőzés, a megbetegedés, a súlyos tüdőkárosodás előfordulása vagy a halálozás. A friss eredmények alapján a protokollokat egészen biztos át kell gondolni, mivel, kit és mikortól kezeljünk, mert ez sem mindegy, minden bizonnyal minél hamarabb.
Persze itt volt a másik oldal is, hogy mit ne adjunk. Ezek a hírek sem voltak a valóságtól elrugaszkodottak, de kiragadott információk alapján terjedtek az információk, utólag nem igazolódtak.

A helyzet adott. Nagyon sok munka vár mindenkire, hogy tisztázzuk, milyen kezelésnek van a vírusfertőzésre hatása, mit lehet tenni az immunológiai eredetű tüdőkárosodással. Ezek a legfontosabb kérdések. Akár tudunk, akár nem tudunk válaszolni, egészen biztos, hogy az epidemiológia, az immunológia, az infektológia és az intenzív ellátás jelentősen meg fog változni, ez a pandémia nagyon átírja a jövőnket. Amíg nem tisztázódik a helyzet, minden információt vizsgáljunk meg nagyon tárgyilagosan, ne az érzelmek vezéreljenek senkit! A logika sem mindig jó tanácsadó, egy elméletet mindig a gyakorlatban kell beigazolni. Amíg nem kapunk több adatot, és ezeket alaposan ki nem értékeltük, addig a meglévő gyógyszerekből kell választanunk és adnunk kell azokat a szereket, amelyeket a leghatásosabbnak tartunk.

Amíg a tudomány nem ad egyértelmű választ a vírusfertőzésre és következményeinek kezelésére, addig mindenki maradjon otthon, fokozottan figyeljen a személyes tisztaságra és tanulja meg a helyes, hangsúlyozom még egyszer a helyes maszkviselést!

Online elérhetőséggel rendelkezésre állunk, kérjük tekintse át szolgáltatásainkat!