A rosszindulatú betegségek kialakulása immunológiai szempontból sokáig rejtélyes volt. Évtizedekig vitatott volt, hogy az immunrendszer mit tud csinálni a rákos sejtekkel, észleli-e egyáltalán, hogy egy idegen sejtburjánzás indul el a szervezetben. Az idegenség egyébként nem is annyira egyértelmű, mert a daganatsejtek kiindulását ugyan az a genetikai állomány képezi, amely a testi sejtek felépítéséért is felelős. Ebből alakulnak ki mutáció vagy vírusfertőzés révén azok az új fehérjék, amelyeket az immunrendszer felismer és alapját képezik egy daganatellenes válasznak.
Ma már egyértelmű, hogy az immunrendszer képes a különböző daganatokkal kapcsolatba lépni, és a növekedésüket megakadályozni. Azonban számos olyan folyamatot ismernek a rákos sejtek, amelyek segítségével a daganat immunrendszer révén történő elpusztítását meg tudják akadályozni. A rosszindulatú sejtek az idő előrehaladtával változnak, hogy az immunrendszer ne ismerje fel őket, illetve olyan fehérjéket termelnek és olyan folyamatokat indítanak el, amelyek az immunrendszer daganat ellenes hatását bénítják. Az ismeretek bővülésével számos olyan gyógyszert lehetett kifejleszteni, amelyek segítségével, ha nem is az összes, de nagyon sok, eddig gyógyíthatatlan rákos betegség vált kezelhetővé, és ezáltal sokak élete hosszabbodott meg.
Az egyik ilyen lehetőség az immunrendszer ellenőrzőpontjainak gátlását befolyásoló gyógyszerek (az angol irodalomban „checkpoint inhibitiors”) adása. A daganatsejtek olyan fehérjéket termelnek, amelyek immunsejtekhez kapcsolódva, azok működését gátolni tudják. Egyrészt az immunrendszer nem ismeri fel a daganatot, vagy ha észleli is a kóros sejteket, nem képes megfelelően reagálni. Ezeknek a fehérjéknek a működését ellenanyagokkal gátolni lehet, aminek következménye, hogy a daganatellenes immunválasz helyreáll, és rákos sejtburjánzás pusztulni kezd.
A fentiek mellett a daganatok immunológiai környezetének vizsgálata jelent újdonságot. Eddig a rosszindulatú betegségeket aszerint írtuk le, hogy milyen szerv, melyik szövetéből indult ki. Egy friss közleményben teljesen új megközelítést alkalmaztak. A Rák Genom Atlasz (TCGA = The Cancer Genome Atlas) egy olyan adatbázis, amelyben 33 különböző daganat genetikai és biológiai paramétereit rögzítették. Ebben a vizsgálatban 10000 daganat adatait tekintették át. Ennek eredményeként 6 különböző csoportot lehetett képezni, amelyek eltérő immunbiológiai tulajdonságot mutattak. Ezek függetlenek voltak attól, hogy milyen szövetből, sejtféleségből indultak ki. Az egyes alcsoportokban eltérő a várható túlélés és a jövőbeni tünetmentesség időtartama. Az egyes alcsoportok különböztek abban, hogy milyen volt az immunsejtes beszűrtség. Az immunválasz jellegét befolyásolta, hogy a dagantsejtek DNS-e milyen mértékben károsodott, milyen nemű és származású a beteg, a daganat milyen új antigéneket termel, és ez utóbbi milyen széles körű variációkat hoz létre az immunsejtek antigénfelismerő receptoraiban. Ugyanígy az egyes alcsoportokra jellemző volt, hogy milyen az immunrendszer működését befolyásoló fehérjéket (immunmodiulátorokat) termelnek, valamint két különböző szabályozó hálózatot tudtak leírni, amelyek az immunrendszer működését kontrollálják.
A fentiekből is látható, hogy a daganatok immunbiológiája összetett, hatalmas mennyiségű adatokból szűrhetők le még egyelőre korlátozott és sok tekintetben nehezen értelmezhető összefüggések. De a jövőben ezeknek a kapcsolatoknak az ismerete sokkal fontosabb lesz, mint a mai gondolkodásunk szerinti daganat besorolás. Ugyanis a kezelést nem csak a daganat szöveti típusa alapján fogjuk megtervezni, hanem számos más tulajdonság figyelembe vételével, köztük a tumor környezetének immunológiai tulajdonságai alapján.
A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés