A krónikus derékfájdalom emberek millióit érinti. Vannak olyan okok, amelyek gyógyszeres kezelésre jól reagálnak. A gyulladásos kórképek közül a spondyloarthritisek és ezen belűl a Bechterew betegség az, amely gyulladáscsökkentő kezelésre (nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek, biológiai kezelés) javulnak. Vannak olyan állapotok is, amelyek sebészi beavatkozást igényelnek, ide tartozik a porckorong sérv vagy a csigolyák egymáson való elcsúszása (spondylolisthesis). Ezek a betegségek a fájdalomon túl jelentős mozgáskorlátozottsággal vagy egyéb, elsősorban ideggyógyászati tünetekkel (bénulás, érzészavar a végtagban, széklet vagy vizelet űrítési zavar) járnak.
A derékfájdalom esetében sokszor nem tudunk egyértelmű okot találni, a gerincet alkotó csigolyák, porckorongok, szalagok és az ezeket körülvevő lágy részekből (izmokból, bőnyékből) fakad. Évente, a lakosság 25-40%-a szenved visszatérő vagy krónikus derékfájdalomban. Kialakulásában szerepe van a dohányzásnak és a túlsúlynak. A mozgás szerepe ellentmondásos. Régi kérdés, hogy a mozgáshiány, az ülő életmód mennyiben járul hozzá a derékfájás kialakulásához, illetve a mozgás alkalmas-e a deréktáji panaszok megelőzésére. 36 klinikai vizsgálat meta analízisével értékelte egy finn és egy kanadai szerző a szabadidős mozgás jelentőségét. Ez a mozgásfajta enyhe-közepes terhelést jelent a szervezet számára, az izomkontrakció révén energiafelhasználással jár. Elsősorban a napi aktivitást, járást, lépcsőzést foglalja magában. A trénig (edzés) ennél nagyobb terhelést jelent, előre megtervezett program szerinti közepes-erős fizikai terhelést. A vizsgálat azt mutatta ki, hogy a mozgás szempontjából aktív csoportban a derékfájdalom 11-16 %-kal volt ritkább, mint a nem mozgóknál. A csökkenés mértéke a többet mozgóknál kifejezettebb volt. Ez a szám nem tűnik magasnak, de nem szabad figyelmen kívül hagyni. A betegek jelentős része ugyanis a fájdalom miatt folyamatosan gyógyszert szed, első sorban nem szteroid gyulladáscsökkentő szereket, amelyek számos, első sorban gyomor-bélrendszeri és keringési szövődményeket okoznak. Mindezen túl a fájdalom jelentősen korlátozza a napi aktivitást, gyakoribb a munkából való kiesés. Ha rendelkezésre áll más, alternatív kezelési mód, akkor csökkenteni lehet a gyógyszerszedők számát.
Kérdés, hogy a mozgás miként fejt ki fájdalomcsillapító hatást. Ennek a folyamata nem ismert. A vázrendszerre és az izmokra gyakorolt élettani hatás mellett biopszichoszociális faktorok is szerepet játszanak, amelyek a pszichológiai, szociális és életmódi tényezőket is magukba foglalnak.
A mozgás, illetve annak hiánya nagyon sok betegség kialakulásában játszik jelentős szerepet. A mozgáshiányt több tucat kórkép kialakulásával kötik össze. Ezek között nem csak a hagyományosan a mozgáshiányhoz köthető betegségek szerepelnek, úgymint az elhízás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség és a zsíranyagcsere zavarai, hanem olyan állapotok is, amelyekre nem is gondol senki. Depresszió, hangulati zavarok, memória és gondolkodásbeli problémák, erektilis diszfunkció (potencia zavar), szorulás és széklet űrítési zavar is köthető a mozgásszegény életmódhoz.
A mozgásban gazdag életmód kialakítása nem egyszerű. Az életünk egyértelműen a kényelmesség felé terel mindenkit. A mozgás szeretete és igénye a kora gyermekévekben dől el, de sosem késő elkezdeni. Nem csak a betegségtől véd meg, hanem az életet boldogabbá, kiegyensúlyozottabbá teszi.
A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés