Korábban már írtam az immunológia szerepéről a gyermekvállalásban. A bejegyzés után sokan kérdezték, hogy van-e konkrét ajánlás az egyes gyógyszerek szedésére akár a gyermekvallást megelőző időszakban, akár a terhesség vagy a szoptatás során.
A várandósság sokféle, gyakran tragédiákba torkolló szövődményekkel járhat, amely életeket, családokat tehet tönkre. Ezért minden egyes estben az adott esetre vonatkozó véleményt kell kialakítani, aminek elkészítése csapatmunka, szülés-nőgyógyász, genetikus, endokrinológus és reumatológus szakorvosok együttműködés szükséges.
A reumatológiában alkalmazott gyógyszerek szinte mindegyike erősen hat a sejtek anyagcseréjére, legtöbbször a sejtosztódást fékezik valami módon, így gátolva a gyulladásos immunsejtek szaporodását, aktivitását. Ma már abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a legtöbb gyógyszer már 50-60 éve van forgalomban, így nagyon sok adat gyűlt össze arra vonatkozóan, hogy melyik gyógyszer mennyire biztonságos, illetve milyen feltételekkel használható. Az amerikai táplálék- és gyógyszerregisztrációs hivatal (FDA) 2015-ben újította fel ajánlását a gyermekvállalást és a gyógyszerhasználatot illetően. A korábbi kategóriákat megtartva az egyes ajánlásokat tovább bővítették az állatkísérletes adatok és az emberi megfigyelések alapján.
Eszerint a gyógyszerek öt kategóriába tartoznak:
A: a magzati veszély lehetősége végtelenül kicsi
B: magzati veszély lehetősége megvan, de nem valószínű
C: a kezelés anyai előnyét össze kell vetni a magzati károsodás kockázatával
D: súlyos betegségben az anyai hatás kedvezőbb, mint a magzati károsodás kockázata
X: ellenjavalt, mert a magzati károsodás kockázata meghaladja az anyai kezelés előnyét
Az X csoportba egyetlen egy gyógyszer tartozik, a methotrexate. A gyógyszer szedése methotrexate magzati fejlődési zavarokhoz vezet, végtag, arc anomáliák alakulhatnak ki. Mivel a gyógyszer a szövetekben raktározódik, a fogantatás előtt legalább 3-6 hónappal fel kell függeszteni!
A D kategóriába a tiopurinok (azatioprin) tartozik. Emberben veleszületett fejlődési zavarokat nem okoz, de az egyik, biológiailag aktív lebomlási terméke átmegy a méhlepényen. Emiatt az újszülöttben vérszegénység fordulhat elő, illetve gyakoribb a koraszülés és az alacsonyabb születési súly. Emellett 9-12 hónapos korig gyakoribbak a fertőzések, de a fejlődésben a gyermekek nem maradnak el.
A C kategóriába tartozó gyógyszerek (pl. ciklosporin, natalizumab, tofacitinib) jelenleg Magyarországon kevésbé használatosak, elsősorban finanszírozási ok miatt. A ciklosporin használata koraszüléssel, alacsony születési súly, terhességi cukorbetegséggel, anyai magas vérnyomással, preecclampsiaval társul.
A B kategóriás gyógyszerek a biológiai terápiák. Ezek közül is a TNF gátló gyógyszerekre van a legtöbb adat. A méhlepényen ez a gyógyszercsoport nagyon kis mennyiségben lép át az első trimeszterben, mert az ehhez szükséges receptrok (FcγRn) csak a 13. héttől jelennek meg. zért ezek a gyógyszerek a második trimeszter közepéig biztonságosnak tűnnek, és legkésőbb a 30. hét körül fel kell függeszteni az adásukat. Ugyanakkor az újszülöttbe átkerülő gyógyszer a szülés után, akár egy évig is jelen van a keringésben, ami miatt az első életév végéig gyakoribbak a fertőzések, valamint ezek a csecsemők élő kórokozót tartalmazó védőoltást nem kaphatnak. A TNF-gátlókat illetően felmerültek egyes fejlődési rendellenességek kialakulásának rizikója, amelyeket a szakirodalom VACTERL spektrumnak nevez: gerinc, végbél, szív, légcső-nyelőcső, vese és végtag anomáliákat jegyeztek fel. Más vizsgálatok azonban a TNF-re ható gyógyszerek alkalmazását a magzati fejlődési rendellenességek szempontjából biztonságosnak ítélik meg. A certolizumab, amely egy immunglobulin fragmens (darabka), nem hordozza azt a részt, amely a méhlepényen keresztüli vándorláshoz szükséges. Ezt a gyógyszert lehet végig adni a várandósság alatt, illetve a szoptatás során is.
Ebbe a csoportba tartozik a szulfaszalazin is, amely szintén biztonságos mind az anya, mind a magzat szempontjából. Mivel a gyógyszer másodlagosan fólsavhiány tud okozni, javasolt a fólsav pótlása, illetve ellenőrzése a szedés során.
A szoptatás nagyon fontos az újszülött és a csecsemő fejlődésének szempontjából. A legtöbb kétely és rossz döntés forrása az indokolatlan félelem a gyógyszerszedéstől, amely sok esetben a kezelés felfüggesztéséhez és az anyai betegség fellángolásához vezet. A tiopurinok (azatioprin) és a TNF gátlók csak nagyon kis mennyiségben jutnak ki az anyatejbe, ezért szoptatás alatt az adásuk lehetséges. A szulfaszalazin egyik anyagcsere terméke azonban átjut az anyatejbe, és a csecsemőkben véres hasmenést tud okozni. A methotrexate a szoptatás alatt nem javallt.
Kevésbé foglakozunk a férfiak által szedett gyógyszereknek a magzatra gyakorolt hatásáról. Ebben az esetben inkább fogamzóképesség csökkenése lehet a gond, mert a szulfaszalazin és a methotrexate is csökkenti a hímivarsejtek számát, rontja a sperma minőségét. Szerencsére ez a hatás visszafordítható, a gyógyszer felfüggesztésével helyreáll az eredeti megtermékenyítő képesség.
A fent leírtak csak általános szakmai irányelvek. A javaslatunk kialakításakor figyelembe kell vennünk számos tényezőt, például: anyai betegség, annak súlyossága, kor, társbetegségek, terhességi kórelőzmény, egyéb gyógyszerek. Minden esetben az adott gyógyszer alkalmazási előiratában foglaltakat is számba kell venni! A vélemény kialakítása közös kell, hogy legyen, mert az orvos mérlegel, de a döntés mindig a beteg kezében kell, hogy legyen.
A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés