Sok beteg jelentkezik azzal az kéréssel, hogy számos laboratóriumi vizsgálaton mentek keresztül, amelyek értékelését kérik. Amikor megkérdezem, hogy ezeket a vizsgálatokat ki javasolta, sokszor azt a választ kapom, hogy saját maguk nézték ki internetes forrásból és térítés ellenében egy laboratórium elvégezte. A közelmútlban már olyan hirdetést is találtam, amiben orvosi vizsgálat előtti laboratóriumi meghatározásokat ajánlanak a betegeknek.
Ennek mi értelme van?
Az orvoslás az elmúlt 100 évben fejlődött igazán. Ezt megelőzően az orvosok a betegek panaszai és a fizikális leletek alapján sorolták be a betegségeket. Bőséges a vizelet, fogy a beteg, kóstoljuk meg a vizeletet, mert ha édes, akkor cukorbeteg (Diabetes mellitus = édes húgy ár). Ha az arcán és a napfénynek kitett felületeken bőrpír jelenik meg, akkor nagy eséllyel lupusos. Az elmúlt évtizedekben azonban megjelentek a képalkotó (röntgen, ultrahang, CT, MR) és a laboratóriumi vizsgálatok. Ezek számos eltérést mutatnak ki még az egészséges emberben is, amelyek jelentős részben a módszerek és a vizsgálati körülmények tökéletlenségéből fakadnak. Mivel az életet nem befolyásolják nem feltétlenül jelentik, hogy gyógyítani kell az ilyen elváltozásokat. Ilyen például az ultrahang vizsgálat során a májban vagy a vesében látott ciszták nagy része, vagy sokszor találkozunk immunológiai vérvételi pozitivitással, aminek jelentősége sokszor kérdéses. Ezért az ilyen leleteket csak a panaszokkal és a tünetekkel összevetve lehet és szabad értékelni, sőt a vizsgálat javaslata is már eleve az orvos-beteg találkozást feltételezi! Első lépés mindig a panaszok meghallgatása, majd megvizsgáljuk a beteget, és ezután döntünk, hogy milyen egyéb eszközös vagy laboratóriumi vizsgálat szükséges.
Ha az orvosi megközelítés sorrendjét felborítjuk, akkor két súlyos hibát követünk el.
Egyrészt az indikáció nélküli laborvizsgálat, és ez különösen igaz az immunológiában, eredményezhet olyan leletet, amely betegségre utal egy valójában egészséges embernél. Másrészt, mivel nem orvosi konzultáció során születik a döntés arról, hogy mit kell vizsgálni, nem az diagnosztikus eljárás történik a betegnél, amelyre szüksége van. Így egy adott betegség rejtve marad vagy rossz diagnózis születik.
Mindezek mellett az egész történet sokba kerül a betegnek, mert finanszíroznia kell a felesleges és időtrabló vizsgálatokat. Nem utolsó sorban pedig romlik az orvoslás szakmai presztízse, mert a betegek nem érzik a törődést és a szakmai odafigyelést.
Azt megértem, hogy az egészségügy is jelentős részben az üzleti világ részéve válik. A betegek az egészségpiacon fogyasztóként jelennek meg, a kínálati oldalon pedig ott vannak a szolgáltatók egyre nagyobb számban. Azonban a szakmaiságot elveszíteni semmi körülmény között nem szabad.
A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés