Az arthritisekről már írtam korábban. Az ízületi gyulladásban, az ízület belső felszínét képező hártyába (synovium) vándorolnak immunsejtek. Az így kialakuló gyulladás ennek megvastagodásához vezet, valamint nagyobb mennyiségű ízületi folyadék keletkezik. A végeredmény az ízület meleg és fájdalmas duzzanata, amely mozgáskorlátozottságot okoz.
A rheumatoid arthritis annyiban különleges, hogy a gyulladás erosiok képződésével jár. Ezek az erosiok apró kráterek, amelyek a csont felszívódásával jönnek létre az ízületi felszín peremén, az ízületi tok tapadási vonalában. Emellett az ízfelszíneket borító porc is gyorsan pusztul korai arthrosist okozva. A végeredmény az ízületek jelentősen deformálódása, az ízületi működés károsodása. Ez az egyik legjellegzetesebb eltérés, amit fizikális vizsgálattal vagy röntgenfelvétellel észlelni lehet.
Évtizedekig az erosio képződést tartották a legjellegezetesebb jelnek rheumatoid arthritisben. Gyakorlatilag feltétele volt a betegség kimondásának, hogy az ízületi röntgen felvételen legyen erosio. Az erozív eltérésekkel azonban volt két probléma. Az egyik, hogy nem alakulnak ki minden betegnél, a másik, hogy megjelenésükhöz az esetek többségében meglehetősen sok idő, évek kellenek. Ezért a frissen jelentkező, még erosio nélküli arthritiseknél komoly problémát jelentett, hogy mikor lehet a betegséget rheumatoid arthritisnek tekinteni. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a rheumatoid arthritis kezelésében lényeges a gyógyszeres terápia minél korábbi elindítása. A legjobb kimenetelt akkor észleljük, ha az első panaszok fellépése után legfeljebb 12 héttel indul el a betegség gyógyítása. Ha már hat hónapra vagy későbbre kitolódik ez az időpont, akkor annak az esélye, hogy a betegséget tartósan nyugalomban tartsuk, egyre kisebb. Ezért lényeges a korai felismerés, hogy időben meg lehessen állapítani a diagnózist és hatásos kezelés induljon.
Néhány évvel ezelőtt európai és amerikai reumatológus szakmai szervezetek új kritérium rendszert alkottak. Ennek létrehozásához sok ezer beteg adatait tekintették át, és kiszűrték azokat a legjellegzetesebb elváltozásokat, amelyek felhívják a figyelmet betegségre. A cél az volt, hogy a rheumatoid arthritisben szenvedőknél a betegséget minél hamarabb fel lehessen ismerni.
A rheumatoid arthrtisre az alábbi négy kategória hívja fel a figyelmet:
1. Hat hétnél hosszabb ideje fennálló ízületi gyulladás. Ennek megállapítása nem is egyszerű, mivel sok embernek vannak több, mint hat hete fennálló mozgásszervi panaszai. A jellegzetes panaszok (reggeli erős ízületi fájdalom és merevség, amely mozgásra javul, pihenésre szűnik) és az ízületek vizsgálatában jártas reumatológus szakorvos volt véleménye alapján mondható ki az arthritis jelenléte. A hat hét annyiban fontos, hogy sok akut ízületi gyulladás (pl. köszvény vagy vírusfertőzés okozta) rendszerint néhány héten belűl lezajlik.
2. Gyulladásos laboratóriumi eltérések észlelhetők, a vörösvérsejt süllyedés és a szérum C-reaktív protein (CRP) megemelkedik. Ez utóbbi egy gyulladásos fehérje, amely mennyisége gyorsan változik a vérben, így jól lehet követni a gyulladásos aktivitást.
3. Immunszerológiai eltérések: reumafaktor és a citrullinált peptid ellenes autoantitest (ACPA vagy anti-CCP) nagyobb mennyiségű jelenléte. A reumafaktor is egy antitest, immunglobulin G ellenes antitest. Az ACPA jelenléte rejtélyesebb. Ezek olyan ellenanyagok, amelyek a szervezet saját, de átalakult fehérjéit ismerik fel. A saját fehérjékben végbemenő módosítás a citrullináció, amit egy enzim, a peptidil-arginin-deamináz (PAD) végez. Ez az enzim jelen van baktériumokban is. A rheumatoid arthritises betegek szájában gyakran fordul elő a Porphyromonas gingivalis nevű baktérium, amely sok PAD enzimet termel, és sokan felelősnek tartják a betegség kialakulásáért.
4. A gyulladt ízületek száma és a begyulladt ízületek mérete. Minél több és kissebb (kéz és lábujjak) ízületek betegek, annál nagyobb a valószínűsége a rheumatoid arthritisnek.
A gyakorlatban e négy kategória mentén kell gondolkodni, és minél több lelet pozitív, annál nagyobb a valószínűsége, hogy rheumatoid arthritissel állunk szemben. Mivel mindent eldöntő egyetlen lelet nincsen, a beteg folyamatos követése, ellenőrzése szükséges, és adott esetben a diagnózist akár újra kell gondolni vagy a kezelésen módosítani kell.
A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés