Az étkezés során nagyon sok minden kerül a szervezetünkbe. A tápanyagok egy részéből (fehérjék, szénhidrátok és zsírok) nagy mennyiséget kell elfogyasztani, mivel energiát szolgáltatnak és a szervezetünk felépítésében ezek a legfőbb építőelemek. Ezért ezeket a táplálék összetevőket makronutrienseknek nevezzük. A mikronutriensek az élethez ugyanúgy elengedhetetlenek, de sokkal kisebb mennyiségben, rendszerint milligrammokban szükségesek. Ide tartoznak az ásványi anyagok és a vitaminok. A mikronutiensek hatalmas piacot képeznek a táplálék kiegészítők piacán. A kérdés, hogy valóban szükség van ezekre? A kérdést nehéz megválaszolni, mivel a legtöbb készítmény több komponensből áll, és nehéz megmondani, hogy a fogyasztáshoz társuló pozitív tapasztalatok melyik alkotórészhez köthetők, illetve mennyire valósak, van-e placebo hatás.
A nyomelemek közül a cink nagyon izgalmas. A vas után a második legnagyobb mennyiségű nyomelem, amely a szervezetünkben jelen van. Legnagyobb mennyiségben a csontok és az izmok tartalmazzák, de sok van a bőrben és a májban is. 1963-óta tudjuk, hogy a cink hiánya negatív hatású a szervezetre: a csecsemők fejlődése lassul, az étvágy romlik, az immunrendszer alulműködik, a sebgyógyulás elhúzódik, a gondolkodás romlik, letargia, depresszió alakul ki.
A cink az emberi szervezet fehérjéinek mintegy tizedében jelen van. Közel 300 enzim fontos alkotórésze, az emberi sejtek osztódásában, differenciálódásában, és elsősorban a gyulladásos reakciókban fontos szabályozó elem. A cinkraktáraink nagyon kicsik, ezért a szervezet cink ellátottsága sokban függ a beviteltől (táplálkozás), a életkortól, betegségektől. A napi szükséglet nőknél 8, férfiaknál 11 mg. A vérplazma cink szintje nagyon alacsony, ezért a cinkellátottságot nagyon rosszul jelzi. Gyulladásos folyamatokban azonban még ez a mennyiség is gyorsan csökken, mivel a belső szervek, elsősorban a máj felveszik. Ez egy ősi reakció, amely a betolakodó kórokozók szaporodását gátolja a nyomelemeknek, így a cinknek a keringésből való eltávolításával.
A cink számos antioxidáns hatású fehérje (metallothioneinek) és enzim (például szuperoxid dizmutáz) alkotórésze. A szöveti sérülés, fertőzés és gyulladásos folyamatok során olyan agresszív, oxigénből származó molekulák (szabad gyökök) keletkeznek, amelyek károsítják a szervezet fehérjéit és zsírmolekuláit. Ez az oxidatív stressz visszafordíthatatlan károsodást okoz a sejtekben, szövetekben és szervekben. A cink hatásos antioxidáns folyamatokat indít be, amelyek molekuláris szinten védik a szervezet alkotórészeit.
A cink az immunrendszert szinte minden ponton befolyásolja. Cinkhiányban a természetes immunitás faló sejtjei (makrofágok és a neutrofil granulociták) alulműködnek, nem képesek a gyulladás területére vándorolni és a kórokozókat elpusztítani, a szöveti törmeléket eltakarítani. Cinkhiány gátolja a specifikus (adaptív) immunválaszt, gyakrabban alakulnak ki fertőző betegségek, illetve kísérleti körülmények között mesterségesen előidézett fertőzések súlyosabb lefolyásúak.
A fentiek alapján kérdés, hogy a cink pótlása támogatja-e az immunrendszert? Nagy általánosságban elmondhatjuk, hogy igen, a cink adása előnyös az immunrendszer számára: segíti a hasmenés, a légúti infekciók, a HIV betegek fertőzéseinek és a maláriának a gyógyítását. Azonban a hatás nagyon egyénre szabott, a cinkpótlás nem használ mindenkinek és nem egyenlő mértékben. Elsősorban azoknál a betegeknél várhatunk pozitív eredményt, akiknél eleve cinkhiány áll fent, de normál cinkellátottság esetén is lehet próbálkozni. Felső légúti infekciókban a cink rágótabletta szedése a náthás tüneteket 3-4 nappal lerövidíti. Hosszú távú szedés a krónikus gyulladásos anyagcsere betegségekben (cukorbetegség, érelmeszesedés) is hasznos lehet, de ezekben a betegségekben még kellenek vizsgálatok.
A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!