Az emberi reprodukció, a gyermekvállalás sok ponton kapcsolódik az immunológiához. A reprodukciós immunológia az egyik olyan terület, amelyről nagyon keveset tudunk, és ennek következtében a vizsgálati lehetőségeink korlátozottak, és a terápiás eszközökben sem bővelkedünk.
A nőknél a reprodukciós ciklust (menstruációs ciklust) hormonok szabályozzák, de az egyes fázisokban az immunrendszer is lényeges szerepet játszik. Egyrészt a természetes immunrendszer fontos a lelökődő méhnyálkahártya maradékának elpusztításában, másrészt részt vesz és a friss, a megtermékenyített petesejt befogadására alkalmas környezet kialakításában. Amennyiben a fogantatás bekövetkezik, az embrió beágyazódásában a természetes immunrendszer részét képező NK sejtek működnek közre, és segítik a méhlepény kialakítását. A várandósság későbbi szakaszában az immunrendszer olyan környezetet alakít ki, amely elősegíti a magzat fejlődését és érését. Ez a tolerancia szakasza. A magzat úgynevezett semiallograft, ami azt jelenti, hogy a genetikai állomány fele az apától származik. Ennek következtében a magzatban rengeteg idegen fehérje van, amelyeket az immunrendszer felismerhet, majd elpusztítja az embriót, a magzatot. Ez azonban nem következik be, mivel az immunsejtek között olyan gátlósejtek vannak (Treg vagy regulatórikus T sejtek), amelyek ezt a folyamatot gátolják.
Ebbe a folyamatba számos pontot keletkezhet hiba. A szisztémás autoimmun betegségek gyakran megnehezítik a fogantatást, sokszor hosszú évek telnek el sikertelen próbálkozásokkal. Ezekben az esetekben törekedni kell, hogy a betegség ne legyen aktív, és amennyiben lehetséges, a leendő anya vagy apa ne szedjen gyógyszerket, amelyek negatívan befolyásolják a megtermékenyülést, a beágyazódást. Ha sokáig nem jön létre a várandósság, akkor szűrni kell az anyát látens (azaz panaszt, tünetet nem adó) autoimmun betegségre, állapotra. Ez feltétlenül immunológiai szakorvosi vizsgálat kell, hogy legyen, mert tisztázni kell, hogy immunológiai eredetű betegségre utaló panasz vagy tünet fennáll-e. Az orvosi konzultáció része a rutin laboratóriumi vizsgálat: vérkép, vérsüllyedés, CRP, máj és veseműködés, rutin vizelet és üledék vizsgálata elengedhetetlen. Az immunszerológiai vizsgálatok széles köre áll rendelkezésre: ANA, ENA, anti-kszDNS és antifoszfolipid antitestek szűrése elengedhetetlen. Lisztérzékenység (cöliákia) és pajzsmirigy autoimmun betegségek irányában is kell a vért vizsgálni. Eltérés esetén mérlegelendő, hogy a vizsgálatokat milyen mértékben kell kiterjeszteni.
Az autoimmun betegeknél mindig kettős a cél: Egyrészt a fogamzást biztosítani kell. Másrészt ha a várandósság létrejött, a lehető legjobb feltételeket kell biztosítani a magzat fejlődésére, az anya egészségnek megőrzésére. Ha az immunbetegség aktív, akkor a gyógyszeres kezelést meg kell tervezni, olyan terápia alkalmazható, amely nem károsítja a magzatot, nem fokozza a koraszülés vagy a vetélés kockázatát. A hatékony gyulladáscsökkentés mellett antifoszfolipid antitest pozitivitás esetén véralvadásgátlás szükséges.
A nehézséget azok az esetek jelentik, ha egészséges embernél a fogantatás zavarának hátterében nem mutatható ki semmiféle ok. Ennek kimondása nagyon nehéz, mert az esetek nagy részében nőgyógyászati ok áll a meddőség hátterében, ezért első lépésben alapos nőgyógyászati vizsgálat szükséges, amelynek részét képezi a hormonális rendszer vizsgálata is. Végső esetben lehet immunológiai okot is keresni, de ezek csak nagyon ritkán okoznak meddőséget. Ez a terület nagyon sok bizonytalanségot hordoz. A végezhető vizsgálatok érzékenysége nem megfelelő, az értékelésük gyakran problémás, nincsenek kidolgozott terápiás protokollok sem.
A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés