Telefonszámunk: 06 20 264-3994 info@immunologus.hu

A Spondylitis ankylopetica (SpA) az orosz neuropatológusról Vlagyimir Mihaljovics Behtyerevről, az egyik első leírójáról kapta a nevét. Nyugat-Európában az irodalom Adolph Strümpell és Pierre Marie után Marie-Strümpell betegségnek nevezi az SpA-t. Érdekesség, hogy mindhárman neurológusok voltak, és nagyjából egy időben írták le a betegséget.

Nem túl gyakori gerincbetegség. Jellemzője a derék, ritkán a nyak fájdalma, amely az idő során végigterjed az egész gerincoszlopon. Leggyakrabban fiatal (20-30 éves) férfiak jelentkeznek az orvosnál, mivel nőkben ugyan nem ritkább, de a panaszok sokkal enyhébbek.

A betegséget az arthritisek közé soroljuk, jellegzetessége a keresztcsonti (sacroiliacalis) ízület és a gerincoszlopot összekötő szalagok gyulladása. A gerincfájdalom az éjszakai órákban és a reggeli ébredést követően a legintenzívebb. Mozgásra néhány óra alatt enyhül vagy akár meg is szűnik, de pihenés után felerősödik ismét. A gyulladás következtében a gerincet összetartó szalagok meszesek lesznek, a gerinc merevvé válik (úgynevezett bambusznád gerinc alakul ki), és ilyenkor a fájdalom is enyhül, akár meg is szűnik.

Az esetek egy részében társulhat az elülső szemcsarnok gyulladása (uveitis anterior), vagy a nagy ízületek, elsősorban a csípőízület gyulladása. A betegség a Spondyloarthritisek csoportjába tartozik a reaktív ízületi gyulladással, a pikkelysömörhöz valamint a gyulladásos bélbetegséghez társuló arthritissel együtt.

A kórkép kialakulásának oka nem ismert. Az immunrendszer egyik fehérjéje (HLA-B27), amely a baktériumokból származó fehérjék feldolgozásában játszik szerepet hajlamosít a betegség kialakulására. Mivel sokkal több beteg hordozza a HLA-B27 molekulát, mint ahány beteg van, a jelenléte nem igazolja a betegséget. Azonban a negativitás, erősen ellen szól a betegségnek.

Laboratóriumi vizsgálat során gyulladásos eltéréseket észlelünk: emelkedett a süllyedés, a CRP és a fehérvérsejt szám. A röntgenfelvételen rendszerint csak az előrehaladott esetek mutatnak eltérést több éves betegséglefolyás után. A keresztcsonti ízület mentén kimaródások, alatta fokozott csontképződés látható, valamint a gyulladás következtében a gerinc elemeit összekötő elmeszesedése a röntgen felvételen szintén jelentkezik. Korai esetek gyulladásos eltérései MR felvételen észlehetők: gyulladt a keresztcsonti ízület, a csigolyákon tapadó szalagok.
Az első észleléskor fel kell alaposan mérni a gerinc mozgékonyságát, mivel a betegség előrehaladtával a gerincmozgások egyre beszűkültebbek. A Schober jel az ágyéki gerinc rugalmasságát jellemzi: előrehajláskor, két egymástól 15 cm-re lévő pont legalább 20-22 cm-re távolodik. Az a távolság a betegségben jelentősen csökken, akár 0 is lehet. Rögzíteni kell a gerincoszlop és a fejmozgások kiterjedését minden síkban. A mellkas kitérése különösem fontos, mivel az évek során a mellkas is elmerevedik, amely a légzést jelentősen korlátozza.

A kezelés két egymáshoz nagyon erősen kapcsolódó részből áll.

Mivel az életminőséget jelentősen rontó fájdalom áll fent, hatásos fájdalomcsillapítás és gyulladáscsökkentés szükséges. Kezdésnek nem szteroid gyulladáscsökkentőt kell adni, amelyek közül legalább két különböző hatásmechanizmusút ki kell próbálni. Ha ezek hatástalanok, akkor biológiai terápiát kell indítani. Ezek a gyógyszerek élő sejtek által termelt nagy molekulák. Olyan ellenanyagok (antitestek) vagy ember által tervezett fehérjék (fúziós proteinek), amelyek az immunrendszer sejtjei között a gyulladás kiváltását okozó információ átvitelét gátolják. A spondylitis ankylopoeticaban a TNF-alfa nevű gyulladásos fehérjét kötik meg biológiai szerek. Nagyon hatásos gyógyszerek, de hátrány, hogy alkalmazásuk vagy infúzió vagy injekció formájában történik, valamint ha nem is gyakran, de okozhatnak súlyos fertőzésket, esetleg már a betegben lappangó tuberculosis (TBC) vagy fertőző májgyulladás (hepatitis C) fellobbanását.

A gyógyszeres kezelés azonban nem javítja a gerinc, a mellkas és az ízületek rugalmasságát, mozgékonyságát. A fájdalom hatásosan enyhül, de a szalagok elmeszesedése nem áll meg. Ezt csak rendszeres, intenzív gerinc és légzőtornával lehet megelőzni vagy lassítani. Ez rendszeres rehabilitációs kezelés keretében történik.

Előrehaladott állapotban, ha a gerincdeformitás olyan fokú, hogy a mozgást, a levegővételt gátolja, akkor sebészeti beavatkozással lehet korrekciót végezni.

A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Előjegyzés