Az autoimmun betegségek ismeretlen eredetű gyulladásos betegségek. Ezek jellegzetessége, hogy a saját szövetek, szervek elleni immunreakció mutatható ki. Ez egyrészt a szervezet ellen termelődő kóros autoantitestek (=ellenanyagok) jelenti, másrész olyan immunsejteket, amelyek a saját struktúrákat ismerik fel.
Ha a gyulladásos folyamat egyetlen szervre korlátozódik, akkor szervspecifikus kórképről beszélünk, és a jellegzetes klinikai képért az adott szerv károsodása felelős. Ennek legtípusosabb példája az I-es típusú cukorbetegség, ahol az autoimmun gyulladás a hasnyálmirigy inzulin-termelő szigetsejtjeit elpusztítva az inzulinhiány következtében cukorbetegséghez vezet.
Ha a gyulladás kiterjedtebb és több szervet érint, amihez rendszerint általános gyulladásos tünetek (étvágytalanság, fogyás, fáradékonyság, láz) és laboratóriumi eltérések (vérkép eltérés, magas süllyedés és CRP érték), akkor szisztémás autoimmun betegségről beszélünk. A szisztémás kórképek jellegzetessége, hogy egyszerre több szerv károsodik, és ezeknek a károsodásoknak a jellege szabja meg a klinikai képet.
Sok olyan betegség van, amely számos tekintetben hasonlít az autoimmun kórképekhez, de alapvető immunbiológiai tulajdonságukban eltérnek. Ezekben az immunrendszer egy külső, a szervezetbe a környezetből bekerülő antigén ellen fordul, és az ennek kapcsán kialakuló gyulladás másodlagosan vezet az adott szerv károsodásáért. Ezekre a kórképekre típusos példa a gyulladásos bélbetegség, valamint a spondylarthropathiak közé tartozó Bechterew betegség.
A nyugat-európai irodalomban a két betegségcsoportot a degeneratív („kopásos”) ízületi betegségekkel együtt a rheumatológia körében együtt tárgyalják.
A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot <a href=”http://immunologus.hu/kapcsolat/”>rendelésünkre</a>!