A lupus betegség kezelése a sokszínűségből fakadóan változatos. A betegséget gyógyító kezelés mind a mai napig nem létezik, mert a betegség kiváltó oka nem ismert.
A betegségre nagy fokú fényérzékenység jellemző. Ennek köszönhető, hogy a bőrtünetek rendszerint a napfénynek kitett területeken alakulnak ki. A betegek jelentős része kevés napfény hatására is kiterjedt dermatitissel reagál. A gyulladás során felszabaduló maganyag az autoimmun folyamat stimulusaként szerepel, és a fényexpozíció után 4-6 héttel súlyos szisztémás fellángolás alakulhat ki. Ezért a napfény elleni védelem nagyon fontos, megfelelő ruházat, magas faktorú naptej használata javasolt.
Az SLE kezelésében a nem szteroid gyulladáscsökkentők elsősorban tüneti enyhülést (fájdalom- és lázcsillapítás) hoznak. A szteroidok a gyulladáscsökkentés mellett az immunrendszer működését gátló (immunszupresszív) hatást is kifejtenek. A chloroquin, a metotrexát, az azatioprin, a ciklofoszfamid és mikofenolát mofetil mint immunszupresszív szerek közvetlen gyulladáscsökkentő hatása nem jelentős, de az immunszuppresszív jellegüknél fogva az immunrendszer felfokozott működését terelik vissza a normális mederbe. Az intravenás immunglobulin hatásmódja nem ismert teljesen, de szintén gátolják az immunrendszer műáködését. A vérplazma szűrése (plazmaferezis) a patológiás immunkomplexek és autoantitestek eltávolításával gátolja a gyulladás kialakulását. Hátránya, akárcsak az intravenás immunglobulin kezelésnek, hogy meglehetősen költséges beavatkozás.
Az általános tünetek, a bőrjelenségek, a savós hártyák gyulladása és a mozgásszervi panaszok jól reagálnak nem szteroid gyulladáscsökkentő szerekre, alacsony adagú kortikoszteroidra, hydroxychloroquinra.
Súlyosabb, krónikus lefolyású arthritis esetén előnyösebb methotrexate alkalmazása. Középsúlyos, súlyos SLE esetén azatioprin és mikofenolát mofetil választható. A szervi érintettségek közül kiemelkedő jelentőségű a központi idegrendszer és a súlyos veseérintettség (IV-es típusú diffúz proliferatív glomerulonephritis) kezelése. A két megbetegedés hasonlóképp kezelendő.
A vese progresszív gyulladása a glomerulusok nagyfokú hegesedése miatt veseelégtelenséget okoz, ami csak vesepótló kezeléssel oldható meg. Ezért ezeknél a betegeknél nagyobb adagú szteroid tartós (3 hónapos lökés, majd lassú csökkentés újabb 6 hónapig a fennntartó adagra, amit legalább további 6 hónapig adunk) adása szükséges, ami mellé 6 alkalommal ciklofoszfamid havonkénti bólus adagolása szükséges. Ezt azatioprin adásával lehet folytatni. A kezelés időtartamáról a vélemények megoszlanak. Ha az immunszuppresszív/gyulladáscsökkentő kezelést 2 év után felfüggesztjük, akkor a betegek mintegy 60-70 %-ánál tér vissza a betegség. Ez az arány 5 éves kezelésnél is 30-40 % körül van. Így a kezelés időtartamának leginkább a beteg tűrőképessége/együttműködése és a gyógyszerek tolerálhatósága szab elsősorban határt. Az intravenas immunglobulinok a súlyos aktív SLE kezelésében jönnek szóba.
A legfrissebb vizsgálatok a biológiai terápia szerepét keresik az SLE kezelésében, mivel a lupus kialakulásában jelentős szerepet játszik a humorális immunrendszer az autoantitest képzés révén. A keringő B lymphocyták pusztulását (apoptosisát) indukáló rituximab az autoantitest termelés gátlásán keresztül csökkentheti a gyulladásos aktivitást. Az ilyen jellegű kezelések előnye, hogy szelektíven, célzottan avatkoznak az immunrendszer működésébe, kevés szisztémás mellékhatást okoznak, de ugyanakkor infekciók fellobbanását okozhatják.
Antifoszfolipid szindróma esetén acetilszalicilsav szedése és tartós (kumarinnal, warfarinnal) történő anticoagulálás (INR 2.5-3 között) szükséges. Terhesség vállalása esetén alacsony molekulasúlyú heparin terápiás adagú alkalmazása javasolt. A véralvadás gátlás bevezetése súlyosabb SLE (főleg idegrendszeri és vesérintettség esetén) esetén is hasznos, mivel a microvascularis inflammatio folyamatában közreműködő véralvadási rendszer gátlása a hosszabb távú érkárosodást részben kivédi.
A betegség kialakulása erősen függ az endocrin hatásoktól. A fogamzásgátló tablettákban lévő ösztrogén a betegség fellángolását okozhatja, ezért szedésük ugyan nem ellenjavallt, de mindenképpen orvosi konzultációt igényel.
Gyermekvállaláshoz a beteg előkészítése szükséges. Minden olyan gyógyszert ki kell hagyni, amelyek negatív hatású várandósságra, a magzatra. A kumarinnal történő anticoagulálást kis molekulasúlyú heparinnal kell felváltani. Amennyiben a betegség aktivitása nem megnyugtató, rövid szteroid lökéskezelés adható, amely után biztonságos periódust kell kihagyni, mivel a szteroidok is okozhatnak kisebb fejlődési zavarokat a fejlődő magzatnál. A várandósság alatt havonta kell ellenőrizni a vizeletet és a gyulladásos laborértékeket. A szülést követően 6-8 héttel a betegség gyakran fellángol, ezért a beteg ellenőrző vizsgálata javasolt.
A lupus betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot rendelésünkre!
Copyright: chrupka / 123RF Stock fotó