A szisztémás autoimmun betegségeket meggyógyítani nem lehet mivel az eredetük teljesen nem ismert.
A kezelés célja a gyulladásos tünetek enyhítése, a belszervi károsodások megelőzése, beteg panaszainak enyhítése. Erős mozgásszervi fájdalomban jelentős szerepet játszanak a hagyományos fájdalomcsillapító (pl. paracetamol, metamizol, tramadol) és a nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek, amelyek elsősorban a fájdalmakat és a mozgáskorlátozottságot enyhítik.
Erős fájdalmak esetén kábító jellegű fájdalomcsillapító szerek is alkalmazhatók. A mellékvesekéreg eredetű szteroid gyulladáscsökkentők a tüneti kezelés mellett a szervi károsodások kialakulását, az ízületek tönkremenetelét előzik meg, lassítják.
Hátrányuk, hogy számos mellékhatást okoznak, amelyek a kezelés idejével és adagjának nagyságával párhuzamosan gyakoribbak és súlyosabbak. Rendszerint kezdeti nagyobb adagok alkalmazása után néhány hónap vagy hét után alacsonyabb fenntartó adagot kell alkalmazni, illetve a teljes elhagyásra kell törekedni. Sajnos az adag csökkentésével a gyulladásos jelenségek (pl. ízületi vagy izomfájdalom) gyakran visszatérnek.
Ezért kerültek bevezetésre az immunszuppresszív és a biológiai terápiás szerek, amelyek az immunrendszer működését lassítják, a gyulladásos folyamatok kialakulását gátolják meg. Ezen gyógyszerek egyik mellékhatása, hogy a fertőzésekre való fogékonyság fokozódik, így fokozott odafigyelést igényelnek.
Emellett minden gyógyszernek vannak az adott szerre jellemző mellékhatásaik, amelyek szintén rendszeres ellenőrzést igényelnek. Ezek a figyelmeztetések megtalálhatók a gyógyszerek alkalmazási előirataiban, ezért ezek áttanulmányozása és betartása javasolt.
A kezelések hatékonysága szempontjából lényegbevágó, hogy a szakorvos minél előbb megkezdhesse, ezért fontos, hogy időben felismerjék a problémát.