Ennek a blognak megírására egy betegem késztetett. A gyógyszereinek összeírása során egyszer csak előkerült egy doboz hidrokortizon tartalmú gyógyszer. Ez egy szteroid molekula, a mellékvese egyik hormonjának a gyógyszeres készítménye. Elmondta, hogy egy orvoskolléga javasolta a mellékvese tavaszi fáradtságának megtámogatására. Rögtön az a három kérdés merült fel bennem, amelyek elhangzanak a kocsmai verekedés előtt: Mi van? Mi van? Mi van? Rögtön kigugliztam, hogy honnét jön ez az információ. Rengeteg paramedicinális oldalt találtam, amely a mellékvese fáradtság és kimerülés témájával foglalkozott. A vége persze rendszerint egy csodálatos táplálék kiegészítő vagy egy terápiás csomag, vitaminok szedésének javaslata. Ezeket illetően van egy olyan rossz hírem, hogy sehol sem találni egy referenciát sem, amely leírná, hogy mi a biológiai alapja ezeknek a kezeléseknek, milyen körülmények között vizsgálták a készítményeket, és mi lett az eredmény. A legmerészebb az a javaslat volt, hogy a kortizolt nem szabad leírni ebben a témában, sokat segít a szedése! Hideg kezdett futkározni a hátamon. Adjunk egy erős biológiai hatással rendelkező gyógyszert, amelynek komoly mellékhatásai lehetnek? Mi a baj ezzel az ötlettel?
Induljunk el az alapoktól! A mellékvese háromféle hormoncsoportot termel: 1. Glukokortikoidok, amelyek termelését a központi idegrendszer az ACTH hormonon keresztül szabályozza. 2. Mineralokortikoidok, amelyek elválasztását a vesék a renin-angiotenzin-aldoszteron hormonrendszeren keresztül regulálják. Ez a hormoncsoport a megfelelő só- és vízháztartást biztosítja. 3. Szexuálszteridok, amelyek termelését az agyalapi mirigy irányítja hormonjaival. Nőknél a szabályos havi ciklus, a petesejt érés biztosítása, férfiaknál a spermiumok képződésének serkentése a feladatuk.
A témánkban a glukokortikoidok a lényegesek. Ez a hormoncsoport a nevét a cukoranyagcserére gyakorolt hatása miatt kapta. Szerteágazó anyagcsere hatásuk van, amelyek közül legfontosabb, hogy emelik a vércukor szintet úgy, fokozzák a májsejtek cukortermelését, gátolják a zsírszövet cukorfelvételét, serkentik a fehérjék lebontását, a zsírszövetben a zsír lebomlását, emelik a fehérvérsejt számot. Hatnak az éberségre, a gondolkodásra is, azokat stimulálva, az idegrendszer normális fejlődéséhez is szükségesek. Hozzájárulnak a folyadékháztartás szabályozásához. Az immunrendszerre hatva erős gyulladáscsökkentő hatásúak, hosszabb távon azonban fertőzések kialakulására hajlamosítanak. A klinikai gyakorlatban az autoimmun vagy immunmediált kórképekben használjuk a gyulladáscsökkentésre a glukokortikoidokat.
Ha a kortikoszteroidokat egyébként is alkalmazzuk a gyógyításban, miért nem adhatjuk a tavaszi fáradtságra?
Ennek legfőbb oka az, hogy
Ez a csúnya szó azt jelenti, hogy bizonyos kumulatív dózis (a beszedett gyógyszer összesített mennyisége az első pillanattól számolva) felett mindenkinél van mellékhatás. Ezek jól ismertek: testsúly növekedése, magas vércukor, vérnyomás emelkedés, zsíranyagcsere zavara, sebgyógyulás elhúzódása, csontritkulás. Ezek a hatások egészséges emberekben is kialakulnak. Nagy gond még, hogy a kívülről bevitt szteroid, a mellékvesét ellustítja, a szervezet saját hormontermelését elnyomja, amely a szteroid kezelés után nehezen áll vissza. Ez igaz a gyulladáscsökkentő szintetikus szteroidokra (pl.metilprednizolon) vagy a mellékvese által termelt kortizol külső bevitelére is. A kívülről beadott szteroid hormon további nagy problémája, hogy nem követi a napi ritmust. A szervezetünk meghatározott sebességgel termeli a glukokortikoidokat. Éjjel kettő óra körül a legalacsonyabb, reggel az ébredés előtt a legmagasabb a vérben mérhető szint. Ez szükséges a szervezetünk normális működéshez. Ezt a mintázatot napi kétszeri adagolással nem lehet felépíteni, de még 4-5 alkalommal adott gyógyszerrel sem. Az adag is egyénre szabott, a gyulladáscsökkentő adagok adottak, de hormonpótlás esetén a szükséges adag emberről emberre változik, a testfelszínnel arányos. Ezt nehéz beállítani.
Ide tartozik a gyulladásos betegségek szteroid kezelése. Ezekben az esetekben a prednizolon és a metilprednizolon a legalkalmasabb, mert a jó gyulladáscsökkentő hatáshoz jól kiszámítható mellékhatások tartoznak, a hozzászokás veszélye ugyan megvan, de nem nagy fokú. A mellékvese elégtelenség kezelésére a hidrokotizon (kortizol) alkalmas, mert habár a gyulladáscsökkentő hatása gyengébb mit az előbbi két gyógyszeré, de ez a mellékvese által termelt hormon. A mellékvese kortizol termelésének teljes leállása súlyos, hipadréniás krízis kialakulásához vezet. A vérnyomás akár mérhetetlenül alacsony, hányinger, hányás nagy fokú izomgyengeség, tudatzavar, alacsony szérum nátrium, magas kálium és a vér pH savasodása jellemzi. Életveszélyes állapot, intenzív osztályos kezelést, nagy adagú kortizol adással lehet gyógyítani. A lassan kialakuló mellékvese elégtelenség kevésbé drámai, de szintén súlyos betegség. A krónikus mellékvese elégtelenség fáradtsággal, alacsony vérnyomással, a vérben alacsony cukor és nátrium valamint emelkedett kálium szinttel, émelygéssel, hányással, hasmenéssel jár. A tenyéri bőrredők besötétednek a fokozott festékképződés miatt, súlyos esetben a bőr is sötétedik. A mellékvese elégtelenséget több tucat panasszal és tünettel szokták társítani, amelyek között rengeteg olyan van, amely nem specifikus a betegségre, sőt túl általánosak, így számos csúsztatásra adnak lehetőséget. A fáradtság, ködös gondolkodás, gyengeség, izomfájdalom, éjszakai felébredés előfordulhat ebben a kórképben, de ettől függetlenül is, így önmagukban nem alkalmasok a betegség megállapítására.
Először is igazolni az alacsony kortizol szintet, utána pedig vizsgálni kell, hogy ACTH hormonnal lehet-e serkenteni a mellékvese működését. Csak a hormonális vizsgálatok tükrében szabad értékelni a panaszokat és a tüneket mellékvese elégtelenségként! A szorongás, a fáradtság, az alvászavar, a kimerültség mind utánozhatja a mellékvese elégtelenség tüneteit, sőt, ezekben a betegségekben is kimutatható a kortizol termelés zavara, de ezekben az esetekben a kortizol kezelés bevezetése inkább káros, mint hasznos a mellékhatások és a mellékvese működésének elnyomása miatt. Ezért ennek eldöntése részletes vizsgálatokat igénylő szakorvosi vizsgálat része!
Végezetül egy rövid, saját esetem. Negyvenes korainak elején járó férfi keresett fel, akinek néhány éve alakult ki cukorbetegsége, amely inzulint igényelt, és a vizit előtt mintegy fél évvel állapították meg autoimmun pajzsmirigy betegségét. Nagy fokú fáradtság, izomgyengeség volt a fő panasz, valamint a vércukra nagyon széles tartományban mozgott (2-22 mmol/l). Ezek a panaszok még utalhatnak sokféle betegségre, de a vérnyomása alacsony (70/55 Hgmm), a vérben nátrium alacsony, a kálium mérsékelten emelkedett volt.Ezek a mért eltérések a panaszokkal összevetve erősen mellékvese elégtelenség mellett szóltak, így szteroid infúziót adtunk sűrgősséggel, mivel péntek este volt, így hormonvizsgálatra nem volt lehetőség. A beteg állapota néhány óra alatt már javulni kezdett, majd az első munkanapon levett reggeli vérminta igazolta a mellékvese elégtelenséget. Ez a betegség egyszerre több hormontermelő szerv (hasnyálmirigy, pajzsmirigy, mellékvese) autoimmun gyulladása volt, polyglanduláris endocrinopathia. A kórkép ritka, de több hormonrendszer zavara esetén gondolni kell rá!
A betegség megállapítása mindig szakorvosi feladat. Panaszok esetén kérjen időpontot <a href=”http://immunologus.hu/kapcsolat/”>rendelésünkre</a>!